2. hang

2Kor 11,31-12,9 (Apostol)

Atyámfiai! Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon, és ablakon keresztül kosárban bocsátottak le a falon, és így menekültem meg a kezéből.
Dicsekedni kell; bár semmit sem használ, de áttérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, vagy testen kívül-e, nem tudom, Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ugyanez az ember - testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja - elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, melyeket embernek nem szabad kimondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal pedig semmit sem dicsekszem, csak erőtlenségeimmel. Pedig ha dicsekedni akarnék is, nem lennék ostoba, hiszen igazságot mondanék; de tartózkodom ettől, hogy valaki többre ne becsüljön annál, amit bennem lát vagy amit tőlem hall, és a kinyilatkoztatások nagysága miatt. Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcomba üssön. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az tőlem; de azt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az erő az erőtlenségben lesz teljessé.« Legszívesebben tehát erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.

Lk 6,31-36 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Amint akarjátok, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is hasonlóképpen bánjatok velük! Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz a bűnösök is megteszik ugyanezt. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok! Így bőséges lesz a jutalmatok, a Magasságbelinek lesztek a fiai, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas!”

Szentéletű Pelágia

Pelágia a nagy Antiochia városából származott. Színházi táncosnő volt és a parázna nők életét élte. Ritka szép arca és díszes ruházata miatt a városban Margeritának, drágakőnek nevezték. Egy alkalommal Szent Nonnusz edesszai püspök figyelmét is megzavarta a nő szépsége, amikor processzióban a szinódusra ment. Majd összeszedte magát, és azt mondta: „Ha egy nő ennyire kicsinosítja magát, hogy tetsszen a halandó embereknek, mennyire fel kell díszítenünk a lelkünket, mely az örök Istenhez tér!”. Az asszony alkalmanként meghallgatva a püspök tanítását, megragadta a kegyelem, bűnbánatot tartott eddigi bűnei miatt, aztán megkeresztelkedett. Vagyonát szétosztotta a város szegényei között. Drága öltözeteit vezeklő ruhára cserélte és Jeruzsálembe ment az Olajfák hegyére. Itt teljes elzártságban vezeklő életet kezdett élni férfi néven. Megtisztulva bűneitől 457 körül halt meg. Temetésére sokan jöttek össze, és öltöztetésénél derült ki, hogy egy nő volt a vezeklő. Jeruzsálemben temették el az Olajfák hegyén.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!