2. hang

Fil 2,16b-23 (Apostol)

Atyámfiai! Nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül. Sőt, ha a hitetek áldozatán és szolgálatán felül még véremet is kiontják italáldozatul, örülök és együtt örvendezek mindnyájatokkal. Hasonlóképp ti is örüljetek és velem együtt örvendezzetek.
Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy én is megnyugodjam, ha értesülök dolgaitokról. Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hozzám hasonló volna és olyan őszintén szívén viselné ügyeteket. Hiszen mindenki a maga dolgával és nem Jézus Krisztuséval törődik. Megbízhatóságát ismeritek, hiszen mint a gyermek az apjának, úgy szolgált velem az evangéliumért. Remélem tehát, hogy elküldhetem őt, mihelyt látom, miként fordulnak dolgaim.

Lk 6,37-45 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Ne ítélkezzetek, és akkor nem ítéltettek el! Ne ítéljetek el senkit, és akkor titeket sem ítélnek el! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni! Adjatok, és adatik nektek: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel fognak majd adni az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd viszont nektek.” Hasonlatot is mondott nekik: „Vajon vak vezethet-e világtalant? Nem esnek-e mindketten gödörbe? Nem múlja felül a tanítvány mesterét: akkor felkészült minden ember, amikor olyan lesz, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: »Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből!« - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogsz látni, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből. Mert nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem. Hiszen minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz pedig szívének rossz kincséből rosszat hoz elő; hisz a száj a szív bőségéből beszél.”

Szent Evlampiosz és Evlampia vértanúk

Maximiánus császár keresztényüldözésekor sokan, félve a kínzásoktól barlangokba, hegyekbe menekültek. Egy nikomédiai Evlampiosz nevű keresztény ifjú is elrejtőzködött sokakkal együtt, de visszaküldték a városba, hogy szerezzen kenyeret, ám elfogták, és a bíró elé állították. A bíró felszólította, hogy áldozzon az isteneknek. Mivel ezt megtagadta, sőt gúnyolódott a keresztényellenes intézkedéseken, kínzásoknak vetette alá. Isten azonban sértetlenül őrizte meg. Testvére, Evlampia értesült bátyja kínzásáról, hozzá futott, és bátorította a kitartásra. A bíró mindkettőjüket forró olajjal telt üstbe dobatta, de sértetlenül kerültek ki belőle. A tüzes kemence sem vette el életüket. Végül mindkettőjüket lefejezésre ítélték. Evlampiosz maga hajtotta fejét a kard alá, Evlampia útközben meghalt, így nem vágták le fejét. Csodájuk láttán mintegy száz ember tért meg, s részesedtek sorsukban. Ez a vértanúság 303 körül történt. (Más források csak a IV. sz. kezdetét jelölik). Tiszteletük különösen nagy volt Konstantinápolyban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!