1. hang

1Tim 5,22-6,11a (Apostol)

Fiam Timóteus! A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán.
Ezután ne csak vizet igyál, hanem élj egy kis borral a gyomrod és gyakori gyengélkedéseid miatt. Egyes emberek bűnei nyilvánvalók, s már előttük utoléri őket az ítélet, másokat csak ezután; éppígy nyilvánvalók a jótettek is; ezekkel más a helyzet, ezek nem maradhatnak elrejtve.
Akik járomba vannak fogva, a rabszolgák, tartsák urukat minden tiszteletre méltónak, hogy azok ne káromolják az Úr nevét és a tanítást. Akiknek hívő uruk van, ne vegyék őket kevésbe, azzal az ürüggyel, hogy azok testvérek, sőt éppen azért szolgáljanak nekik jobban, mert hívők, a szeretet s a jótétemények részesei.
Ezeket tanítsd, ezekre ints! Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez s a istenfélelemmel összhangban levő tanításhoz, - az önhitt, nem tud semmit, a szőrszálhasogatás és a szóharc betege, ebből pedig irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszakaratú gyanúsítás fakad, a megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott, az istenfélelmet jövedelmi forrásnak tekintő emberek torzsalkodása. Az istenfélelem természetesen igen jövedelmező, - ha megelégedés kíséri. Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, s kétségtelen, hogy el sem vihetünk semmit; ha tehát van ennivalónk s ruházatunk, elégedjünk meg velük. Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, az ördög kelepcéjébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba s romlásba döntik az embert. Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jónéhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak.
De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj.

Lk 18,15-17.26-30 (Evangélium)

Abban az időben kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy érintse meg őket. Amikor a tanítványok észrevették ezt, megfeddték őket. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Hagyjátok hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa! Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, be nem jut oda.” A tanítványai mondták neki: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Ő pedig ezt mondta: „Ami lehetetlen az embereknek, lehetséges az Istennek.” Ekkor Péter így szólt: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: senki sem hagyja el házát, vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig örök életet.”

Szent Paramonosz és Filumenosz vértanúk

Paramonosz 375 társával együtt Decius császár keresztényüldözése alatt halt meg 250 körül. Szent Filumenosz lükaoniai származású volt, s Ankürában (a mai Ankarában) kegyetlenül megkínozták, majd pedig lefejezték Aurelianus császár alatt (270-275 között).

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!