2. hang

Tit 1,5b-14 (Apostol)

Fiam Titusz! Városról városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked. A presbiternek feddhetetlennek kell lennie, egyszer nősültnek, s akinek hívő fiai vannak, nem kicsapongók vagy engedetlenek. A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, inkább vendégszeretőnek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak, aki helytáll a tanításnak megfelelő, megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen inteni, s azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni.
Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak egész házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. Közülük az egyik, az ő tulajdon prófétájuk azt mondta: »A krétaiak örök hazugok, gonosz bestiák, lusta haspókok.« Ez a tanúsátétel igaz. Éppen azért fedd meg őket keményen, hogy egészségesek legyenek a hitben, ne hallgassanak zsidó mesékre, s olyan emberek parancsaira, akik hátat fordítottak az igazságnak.

Lk 20,9-18 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe szőlőműveseknek, és elutazott hosszabb időre. Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adjanak neki. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. Erre egy másik szolgát küldött. Azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették. Erre egy harmadikat is küldött, de azok ezt is megsebesítették és kidobták. Akkor a szőlő ura így szólt: »Mit tegyek? Elküldöm az én szeretett fiamat, talán ha őt látják, megbecsülik.« Amikor azonban a szőlőművesek meglátták őt, így tanakodtak egymás közt: »Ez az örökös. Jertek, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!« Aztán kidobták őt a szőlőből, és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.” Amikor meghallották ezt, így szóltak: „Semmiképpen sem!” Ő azonban végignézett rajtuk, és ezt mondta: „Akkor mit jelent az, ami írva van: »A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett?« Mindaz, aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.”

Szent Ambrus püspök

Régi római főnemesi családból született 333 körül. Atyja Gallia helytartója volt. Korai halála után özvegye három gyermekével Rómába költözött. Ambrus, a családi hagyományokat követve államférfiúi pályára lépett. Fényes tehetsége folytán hamar emelkedett, alig 26 éves korában Emilia és Liguria helytartója lett, 370-ben. Négy évvel később a püspök megválasztásánál vetélkedő milánóiak egyhangúlag őt választott püspöknek. Ambrus akkor keresztelkedett meg, majd az egyházi rend minden lépcsőfokát megjárva, december 7-én lett püspökké szentelve. Mint püspök nagyon szerényen élt, de annál erőteljesebben harcolt az önzés és fényűzés ellen. A szegényeknek atyja volt. Mivel addig csak a világi tudományokkal foglalkozott, áttanulmányozta a szent atyák műveit, hogy napról-napra jól és hitelesen tudjon prédikálni. Beszédeiben és külső magatartásában harcolt a még meglevő pogányság ellen, de a eltűnő ariánus eretnekség ellen is. Mivel politikai viharok is próbálták gyengíteni a birodalmat, kénytelen volt állami ügyekben is fellépni, de ezekben az ügyekben nagylelkűséget, értelmességet, de hajlíthatatlanságot is mutatott. Irodalmi tevékenységet is gyakorolt, egyházi himnuszokat szerzett, sőt több hittani és erkölcstani művet is. 397-ben, április 4-én, Nagyszombaton halt meg. Testét Milánóban temették el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!