3. hang

Zsid 7,1-6 (Apostol)

Atyámfiai! Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak elébe ment, amikor a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt. Ábrahám tizedet is adott neki mindenből. A neve először azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya, azaz a békesség királya; apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonlóvá lett Isten Fiához, és pap marad mindörökké.
Lássátok tehát, milyen nagy az, akinek a zsákmány legjavából Ábrahám pátriárka tizedet is adott. Azoknak, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra, hogy a törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz testvéreiktől, noha azok is Ábrahám testéből származtak; az viszont, akinek eredetét nem is tőle számítják, tizedet szedett Ábrahámtól, és megáldotta azt, akié az ígéretek voltak.

Lk 21,28b-33 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Egyenesedjetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a ti megváltásotok!” Ezután egy példabeszédet mondott nekik: „Nézzétek a fügefát és a többi fát! Amikor már kihajtanak, látván ezt, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa! Bizony, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindez be nem következik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el.”

Thürszosz, Levkiosz, Kallinikosz vértanúk

Két vértanúcsoportot ünneplünk ezen a napon. Szent Thürszosz és társai Decius császár alatt (250 körül) szenvedtek vértanúságot Nikomédiában.

Szent Filemon, Apolló és Arriánosz vértanúk és társaik

Diocletianus keresztényüldözésének elején (még 300 előtt) Egyiptomban (Antinupoliszban) lettek vértanúk. A szinaxárionok velük kapcsolatban azt jegyezték föl, hogy Apolló a helybeli papsághoz tartozott, s mivel bálványáldozatra kényszerítették, ő lefizetett egy pogányt, hogy az mutassa be helyette a kötelező áldozatot. A pogány viszont útközben megtért és bátran vállalta a vértanúhalált. Ezt látva Apolló is megjelent Arriánosz bíró előtt, hogy vértanú legyen. A bíró pedig ekkora halálmegvető bátorság láttán maga is megtért, és őt is lefejezték. Sőt a vele egyetértő négy hivatalnokot is tengerbe vettette a császár, a legendák szerint azonban azok tetemét a delfinek kihozták a szárazföldre, és Alexandriában tették partra.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!