4. hang

Kol 3,4-11 (Apostol)

Atyámfiai! Amikor Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben.
Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földies: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, amely nem más, mint bálványimádás. Miattuk jön Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor bennük éltetek. Most azonban ti is vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, a káromlást és a rút beszédet szátokból. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt már nincs görög és zsidó, nincs körülmetéltség s körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.

Zsid 11,33b-12,2a (Apostol)

Testvéreim! Minden szentek a hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre. Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora sokasága vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát! Szegezzük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére.

Lk 14,16-24 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember nagy vendégséget rendezett, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert már minden készen van!« De azok közül sorra mindegyik elkezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: »Földet vettem, és el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki!« Egy másik meg azt mondta: »Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki!« Ismét másik ezt mondta: »Megnősültem, azért nem mehetek.« Amikor visszatért az a szolga, jelentette urának ezeket. Erre megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: »Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!« Ezt mondta a szolga: »Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.« Az Úr erre így szólt a szolgához: »Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam! Mondom ugyanis nektek, hogy a meghívott férfiak közül senki sem ízleli meg a lakomámat. Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«”

Lk 11,47-12,1 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, noha atyáitok ölték meg őket. Ezáltal tanúsítjátok, hogy helyeslitek atyáitok tetteit, mert azok megölték őket, ti pedig a síremlékeiket építitek. Azért mondta az Isten bölcsessége is: prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük némelyeket megölnek, és másokat elüldöznek, hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Igenis, mondom nektek, számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, a bemenőket pedig megakadályoztátok.” Miután ezeket mondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni. Alattomban figyelték őt, igyekezvén rajtakapni beszédeiben valamin, hogy megvádolhassák őt.
Olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy csaknem eltiporták egymást. Jézus a tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!”

Szent Dániel próféta és a három ifjú Ananiás, Azariás, Misael

A héber Biblia Dániel könyvét „az egyéb szent iratok” közé sorolja. A „hetvenes” görög bibliafordítás viszont már a nagyprófétákhoz kapcsolta, közvetlenül Ezekiel után. „Dániel könyve” azokhoz „apokalipszisek”-hez hasonlít, amelyeknek többsége nem került be a kánoni Szentírásba. Valószínűleg 167-163 körül, tehát Antiochus Epiphanész uralkodása idején írták meg. A szerző a pogány hódítóval szemben védekező népét akarta a fogság alatt élt bölcsek hősiességének a példájával bátorítani. Dániel és a három ifjú alakja aztán igen hamar jelentős része lett az ókeresztény katekézisnek, amit erről a freskók és az ásatások során föltárt régészeti emlékek is tanúskodnak. Hol a megváltásnak, hol a megtestesülésnek az előképei, de a keresztény művészetben mindig Krisztusra utalnak. Ezért is emlegeti őket többször is a bizánci egyház a Júda törzséből származott többi szenttel együtt a karácsony előtti napokban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!