4. hang

Zsid 9,8-23 (Apostol)

Atyámfiai! Azt akarta jelezni a Szentlélek, hogy a szentélybe vezető út nem volt addig látható, amíg az első sátor fennállt. Ez jelképe a mai időknek is, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé, hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi megigazulásból álltak; ezek a beteljesülés idejéig voltak rendelve.Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátron át, nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerezett. Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki a Szentlélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk!Így tehát egy új szövetség közvetítője ő, aki halálával megszabadított az első szövetség alatt történt törvényszegésektől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökkétartó örökség ígéretét. Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála. A végrendelet csak halál esetén jogerős, különben még nem érvényes, amíg él a végrendelkező. Így az elsőt sem avatták fel vér nélkül, hiszen Mózes is, miután felolvasta a törvény minden parancsát az egész népnek, fogta a borjak és bakok vérét, s vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát, a tekercset és az egész népet, közben ezt mondta: »Ez a szövetség vére, amelyet Isten rendelt számotokra«. A sátrat is és az istentisztelet minden eszközét hasonlóképpen meghintette vérrel. A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolog vérrel tisztul meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.Szükséges tehát, hogy az égi dolgok képmásait ilyenekkel tisztítsák meg; magukat az égi dolgokat pedig ezeknél nemesebb áldozatokkal.

Mk 8,22-26 (Evangélium)

Abban az időben Jézus Betszaidába érkezett. Egy vakot hoztak eléje, és kérték, hogy érintse meg. Kézen fogva a vakot, kivezette a faluból. Nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, és megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. Az felnézett, és így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának.” Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Erre hazaküldte, mondván: „A faluba ne menj be, a falubeliek közül pedig senkinek el ne mondd!”

Szent Bonifác vértanú

Ránk maradt későbbi szenvedéstörténete nem eléggé megbízható történeti forrás, hanem inkább épületes elbeszélés, amely bemutatja egy gazdag keresztény asszony szolgájának az életét, akit római úrnője, Aglaisz (vagy görögösen Szünklétika) a vértanúk ereklyéinek keresésére küldött el Keletre (Kilikia tartományba). Noha Bonifác addigi élete nem volt éppen példaszerű, de az egyik keresztények elleni perbe belekeveredve maga is hősiesen viselte el a vértanúságot. Így társai az ő holttestét is az összegyűjtött ereklyékkel együtt vitték vissza gazdasszonyának. Nagyjából Diocletianus korára (a IV. század elejére) lehet tenni szenvedéstörténetét.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!