4. hang

Zsid 10,35-11,7 (Apostol)

Atyámfiai! Ne veszítsétek el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.
Mert még egy kis idő,
s az, aki eljövendő, eljön és nem késik.
Az én igazam a hit által élni fog;
de ha meghátrál, kedvét nem leli benne az én lelkem.
Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.
A hit pedig ez: kitartani abban, amit remélük, bízni abban, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot.
A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten Igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható.
Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin, így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél.
Mivel hitt, azért ragadták el Hénokot, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Mielőtt ugyanis elragadták volna, bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket.
Mivel hitt, azért épített Noé isteni félelemmel bárkát családja megmentésére, miután kinyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról; s hite által elítélte a világot, és az igazságosság örököse lett, amely hitből fakad.

Mk 9,10-15 (Evangélium)

Abban az időben Jézus tanítványai betartották az ő rendelkezését (hogy ne szóljanak a hegyen látottakról), de maguk között azon tanakodtak, hogy mi az: a halottaiból feltámad. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és semmibe veszik. Mégis mondom nektek, hogy Illés már el is jött, de azt cselekedték vele, amit csak akartak, ahogy írva volt felőle.” Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük, és írástudók vitatkoztak velük. Mihelyt az emberek észrevették, elámultak, majd eléje siettek, és üdvözölték.

Szent Julianna vértanúnő

Nikomédiai szűz, akit néha összekevernek a hasonló nevű dél-itáliai vértanúnővel. Az élettörténete szerint igen nemes pogány vőlegényének a házassági ajánlatát visszautasította – amíg az meg nem tér. Erre a vőlegény bosszúból följelentette őt, remélve, hogy menyasszonya mégis meggondolja magát. Julianna azonban vállalta a vértanúságot, és sok kínzatás után lefejezték 306-ban, Maximianus idején.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!