6. hang

Gal 1,11-19 (Apostol)

Atyámfiai! Tudtotokra adom, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Mert hallottátok, miként viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát és pusztítottam azt, és felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem tanácskoztam testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba.
Azután három év múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig; mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.

1Tim 1,15-17 (Apostol)

Fiam Timóteus! Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlő: azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. Ezek között én vagyok az első; de éppen azért találtam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn, mutassa meg egész hosszantűrését, okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre.
Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké, amen!

Mt 2,13-23 (Evangélium)

A bölcsek elmenetele után, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy megölje.” Erre ő fölkelt, és még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és Betlehemben, meg annak egész környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves kortól lefelé, annak az időpontnak megfelelően, amelyet a bölcsektől megtudakolt. Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Jajszó hallatszott Rámában, keserves panasz, sírás és jajgatás: Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart vigasztalódni, mert nincsenek többé.” Amikor Heródes meghalt, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala Egyiptomban, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!” Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. De amikor meghallotta, hogy Archelaosz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, Galilea vidékeire távozott. Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni.”

Lk 18,35-43 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén, és kéregetett. Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Erre felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson. Ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: „Mit akarsz, mit tegyek neked?” Az így szólt: „Uram, hogy lássak!” Jézus azt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.” Azonnal látott is, és követte őt Istent dicsőítve. Erre az egész nép, amely ezt látta, dicsérte az Istent.

Szent Melánia

Római nemes úrnő volt, az Idősebb Szent Melánia unokahúga, aki 378-ban Jeruzsálemben kolostort alapított. Ő maga egy Pinius nevű szenátor felesége volt, majd miután egy leánynak adott életet és két gyermeke halva született, rávette férjét az önmegtartóztató életre, s hatalmas vagyonukról lemondva (illetve azt eladva és elajándékozva) együtt kerestek kolostort előbb Szicíliában, majd Észak-Afrikában, s végül a Szentföldön. Itt több monostort alapítottak. A szentéletű Melánia 439-ben halt meg, néhány évvel férje halála után.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!