8. hang

1Pét 3,10-22 (Apostol)

Atyámfiai! »Aki az életet szeretni akarja,
és jó napokat akar látni,
fékezze nyelvét a rossztól,
és szája ne mondjon álnokságot.
Forduljon el a gonosztól, és tegyen jót;
keresse a békét, és kövesse azt.
Mert az Úr szemei az igazakon vannak,
és fülei hallgatnak könyörgéseikre;
de az Úr tekintete haragos a gonosztevőkön«.
Ki árthat nektek, ha a jónak buzgó követői lesztek? De ha valamit szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok. Az ettől való félelem ne félemlítsen meg, és meg ne zavarodjatok. Hanem őrizzétek szentül szívetekben az Úr Krisztust, mindenkor legyetek készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek. De ezt szerénységgel és félelemmel, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik rágalmazzák jámbor életeteket Krisztusban, szégyent valljanak abban, amivel titeket gyaláznak. Jobb ugyanis – ha Isten úgy akarja, – jót cselekedve szenvedni, mint rosszat cselekedve. Mert Krisztus is meghalt egyszer a mi bűneinkért, az igaz a bűnösökért, hogy minket Istennek bemutasson. Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint. Ebben ment el, hogy azoknak lelkeknek is a megváltást hirdesse, akik a börtönben voltak, akik egykor hitetlenek voltak. Isten béketűrését várták Noé napjaiban, mikor a bárka épült, amelyben kevés, összesen nyolc lélek menekült meg a víz által. Ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján, aki az Isten jobbján van, miután felment a mennybe, és uralma alá vetette az angyalokat és hatalmasságokat és erőket.

ApCsel 12,1-11 (Apostol)

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte.
Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van.
Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Mk 12,18-27 (Evangélium)

Abban az időben szadduceusok mentek Jézushoz, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Feleségét elvette a második is, de az is meghalt, és ő sem hagyott utódot. Hasonlóképpen a harmadik is. Elvette az asszonyt mind a hét, de egy sem hagyott hátra utódot. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.” Válaszul Jézus ezt kérdezte: „Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. Nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így ti súlyosan tévedtek.”

Jn 21,14-25 (Evangélium)

Abban az időben Jézus kinyilvánította magát a tanítványoknak, miután feltámadt halottaiból, és megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, Jónás fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem?” „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek” - válaszolta. Ő azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem?” Elszomorodott Péter, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz-e engem?”, és így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged.” Azt mondta neki Jézus: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatalabb voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. Amikor viszont megöregszel, kiterjeszted kezedet, és majd más övez fel téged, aztán oda fog vinni, ahova nem akarod.” Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. Miután ezt mondta, így szólt: „Kövess engem!” Péter megfordulva látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, és aki a vacsorán a keblére hajolt, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az, aki elárul téged?” Mikor meglátta őt Péter, megkérdezte Jézustól: „Uram, vele mi lesz?” Jézus így válaszolt: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!” Elterjedt tehát a testvérek között, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz ezekről, és ezeket írta, és tudjuk, hogy igaz a tanúsága. De van sok egyéb dolog is, amit Jézus tett, amelyek, ha egyenként le lennének írva, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene. Amen.

Szent Péter apostol bilincseinek tisztelete

Az Apostolok Cselekedetei 12. fejezetében található elbeszélés szerint Heródes elfogatta Péter apostolt, bilincsbe verette és börtönbe vettette, ahonnan az Úr angyala szabadította ki őt. (A Péter apostol kezéről akkor csodálatos módon lehullott bilincseket a hagyomány szerint a keresztények kegyelettel megőrizték.)

Az V. század közepén Eudokia császárné Jeruzsálemből átvitette (a Juvenálisz jeruzsálemi pátriárkától megkapott) ereklyét a konstantinápolyi Szent Apostolok templomába, később pedig (a bilincs felét) elküldte Rómába leányának, a kelet-római császárnőnek (III. Valentinianus feleségének, az ifjabb Eudokiának).

VI. Sixtus pápa az Esquilinus dombján templomot építtetett a Rómában is raboskodott főapostol tiszteletére, s oda helyezte el azt a bilincset, amelyet a hagyomány szerint római fogságában viselt Szent Péter.

A görög szerint a templomok fordítva vannak: Konstantinápolyban van ez a Szent Péter templom, és Rómában, az Esquilinumon (görögül: Hészkylinou) épült az V. században a Szent Apostolok kisebb temploma, ahova III. (a IV. festtette a róla nevezett kápolnát, VI. pedig nem is volt!) Sixtus helyezte az ereklyét (ha ez igaz, úgy ekkor nevezhették át a bazilikát „San Pietro da Vincula”-nak). Úgy tartják, hogy nemcsak a szentföldi bilincseket őrzik itt, hanem mellé tették azokat a bilincseket is, amiket Néró idejében, Rómában viselt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!