3. hang

Joel 2,12-26 (Ószövetség)

Így szól az Úr, a ti Istenetek: Térjetek meg hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírva és jajgatva! A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat! Térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és könyörületes, türelmes és igen irgalmas, de bántják őt az emberek bűnei. Ki tudja, hátha ismét odafordul és megbocsát, s áldás fakad majd a nyomában, hogy mégiscsak legyen még felajánlott étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát a Sionon, szenteljetek neki böjtöt! Hirdessetek meg egy istentiszteletet, gyűjtsétek egybe a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet! Hívjátok elő a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket! Jöjjön elő hálószobájából a vőlegény és nászházából a mennyasszony! Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják: Kegyelmezz, Uram, népednek; ne engedd, hogy gyalázat érhesse örökségedet, s hogy uralkodjanak rajta a nemzetek! Ne mondják a népek között: „Ugyan, hol van az ő Istenük?” Az Úr pedig féltékeny szeretetre gyulladt az ő földje iránt, és megkegyelmezett népének. S még választ is adott az Úr, és így szólt népéhez: Íme juttatok nektek gabonát, bort és olajat, annyit, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy gyalázat érjen benneteket a népek körében. Aki észak felől tör rátok, azt száraz, puszta vidékre űzöm: előhadát a keleti tengerbe, utóvédjét pedig a nyugati tengerbe kergetem, és felszáll a magasba a bűze, felszáll rothadásának szaga, mert az Úr már megsokallta tetteit. Ne félj, te ország! Ujjongj és örvendj, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr! Ne féljetek, ti, a föld állatai, mert mező sarjad már a pusztában. A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését. Sion fiai, ujjongjatok, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadta nektek a jogos eledelt, és korai meg késői esőt hullat reátok, mint hajdanában. A szérűk pedig megtelnek gabonával, és csak úgy árad majd a sajtókból a bor meg az olaj. Kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyekben pusztítást vitt végbe a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó, az én nagy seregem, amelyet rátok eresztettem. Esztek majd, és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek; és népem már soha többé nem szégyenül meg.

Szent Partheniosz püspök

A IV. század első felében, Nagy Konstantin császár idejében élt. Egy Melitúpolisz egyházában szolgáló diakónusnak, Kristófnak volt a fia. Aztán egyszerű halász létére is városának papja, majd később, miután megfelelő teológiai műveltséget szerzett, Aszkholiosz, Küzike metropolitája a müsziai Lampszakosz város püspökévé szentelte. Ennek a városnak a népét meg is térítette a pogányságból a keresztény hitre. (Valószínűleg 328 körül hunyt el.)

Sztirióta Lukács szentéletű atya

A IX. század vége felé született, s már ifjú korában is a keresztény erények szerint élt. Amikor elindult gabonát vetni, már útközben szétosztotta a vetőmag java részét a szegényeknek. A kisebb részt elvetette, de az többet termett, mint előző évben az egész. Jótékonyságát szülei sem nézték jó szemmel, elhagyta otthonát. Remeteként élt a korabeli Magyarország és Bulgária határán, de fogságba esett, s csak egy szökevény rabszolga ellenében engedték szabadon. Hazatért, de nem fogadták szívesen, így ismét eltávozott. Két Rómába tartó szerzetes öltöztette be őt szerzetesi öltözékébe. A korabeli bizonytalanságok miatt hét év múlva el kellett menekülnie a Peloponészoszra, majd a bizánciaknak a bolgárokkal való békekötése (927) után visszatérhetett Phókisz közelébe, hogy ott a Sztirisz nevű hegyen folytassa szerzetesi életét. Hírneve már életében messzire elterjedt, közbenjárására sok csoda történt. 953. (vagy 955,) február 7-én békében hunyt el ebben a saját alapítású monostorban, melynek neve Sóterion, vagyis „az üdvösség helye”.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!