4. hang

Róm 13,11b-14,4 (Apostol)

Atyámfiai! Most az üdvösség közelebb van hozzánk, mint amikor hívők lettünk. Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban.
Karoljátok fel szeretettel azt, aki gyönge a hitben, de anélkül, hogy vitatkoznátok az eltérő felfogásokról. Van, aki hiszi, hogy mindent szabad ennie; aki pedig gyönge, az növényekkel táplálkozik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Hiszen Isten magáévá fogadta őt. Ki vagy te, hogy kárhoztasd más szolgáját? Urának áll vagy esik; bizonyára áll, mert Istennek van hatalma, hogy fenntartsa.

Mt 6,14-21 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. De ha nem bocsátjátok meg az embereknek, amit vétettek ellenetek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy az emberek lássák böjtölésüket! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az emberek lássák rajtad, hogy böjtölsz, hanem Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki látja, ami titokban történik, nyilvánosan megjutalmaz. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, és ahol betörnek és ellopják a tolvajok! Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, és ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”

Szent Balázs fölszentelt vértanú

Az örmény származású Szent Balázs olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte püspökévé választották. A keresztényüldöző Licinius társ-császár uralkodása idején irányította egyházmegyéjét. A császár által meghirdetett egyházüldözéskor egy ideig remeteként rejtőzött el a városon kívül. A legenda szerint vadállatok őrizték, s háziállatok módjára engedelmeskedtek neki. Így a magányos hegyi barlangból irányította tovább egyházát. Amikor a helytartó elé hurcolták, még útközben meggyógyított egy gyermeket, akinek szálka akadt a torkán. A helytartó előtt bátran megvallotta Krisztust. Ezért letartóztatása után lefejezték, miután számos kínzást viselt el. A csodás gyógyítások adományát is megkapta Istentől, sőt ezek a gyógyítások még halála után is folytatódtak. Ezért is terjedt el különösen a tisztelete nemcsak keleten (ahol már a 6. századtól a torokbajok ellen védő szentként tisztelték), hanem Nyugaton is. Valószínűleg 316-ban nyerte el a vértanúságot.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!