7. hang

Iz 14,24-32 (Ószövetség)

Megesküdött a Seregek Ura, és így szólt:
»Bizony, ahogy elgondoltam, úgy lesz,
és amint elterveztem, úgy következik be.

Összetöröm Asszíriát országomban,
és hegyeimen eltaposom őt;
leveszem róluk igáját,
és terhét vállukról leemelem.«

Ez az elhatározott terv az egész föld felől,
és ez a kinyújtott kéz az összes nemzet fölött.

Mert amit a Seregek Ura eltervezett,
ki hiúsíthatja meg?
És ha keze ki van nyújtva,
ki fordíthatja el?
Ácház király halálának évében hangzott el ez a kijelentés:

»Ne örvendezz, egész Filisztea,
hogy összetört a botja a téged verőnek!
Mert a kígyó gyökeréből áspiskígyó sarjad,
és kígyó magva csak repülő kígyó.

A szegények elsőszülöttei jóllaknak,
és a szűkölködők biztonságban pihennek;
de a te gyökeredet éhséggel pusztítom el,
és maradékodat megölöm.

Jajgass, kapu! Kiálts, város!
Reszkess, egész Filisztea!
Mert észak felől füst közeleg,
és nincs szökevény seregeiben.«

Mit feleljenek a nemzet követeinek?
»Az Úr alapozta meg Siont,
és benne keresnek menedéket népének szegényei!«

Ter 8,21b-9,7 (Ószövetség)

Így szólt az Úristen: „Nem átkozom meg többé a földet az emberek tettei miatt: mert erősen rosszra hajlik az ember gondolata ifjúságától fogva. Nem sújtom tehát még egyszer az összes élőlényt úgy, amint most tettem. Ameddig csak tartanak a föld napjai, a vetés és az aratás, a hideg és meleg, a nyár és tél, az éjszaka és a nappal meg nem szűnik többé.” Majd megáldotta Isten Noét és fiait, és ezt mondta nekik: „Gyarapodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta! Rettegni és félni fog tőletek a föld minden vadállata és barma, az ég minden madara és minden, ami mozog a földön, s még a tenger összes hala is: mert rátok bíztam azokat. Minden élőlény, ami csak mozog és él, szolgáljon eledelül nektek: a zöld növényzethez hasonlóan ezeket is mind odaadtam nektek. Csak az életet hordozó vérrel nem ehettek húst. A ti életeteket hordozó vért is számon kérem: minden állattól és az embertől számon kérem azt. Az ember életét számon kérem embertestvérétől. Aki embervért ont, annak ontsák ki a vérét; mert Isten képére alkottam az embert. Ti pedig gyarapodjatok és sokasodjatok: töltsétek be a földet és szaporodjatok el rajta!”

Péld 11,19-12,6 (Ószövetség)

Az igazságos fiú igazi életre születik, az istentelen viszont mindhalálig szorongatást szenved. Utálja az Úr azokat, akik a züllés útjára léptek, de kedvét leli mindazokban, akik ártatlanul járnak életútjukon. Aki gonoszságot tervezve nyújt kezet, annak nem lesz mentsége, aki viszont igazságot vet, az elnyeri hűségéért megérdemelt bérét. Mint arany karika a sertés orrában, úgy áll a rosszindulatú nőnek is a szépség. Az igazak csupa jót remélhetnek, a gonoszok reménye pedig meghiúsul. Vannak, akik a maguk javait elosztva megsokszorozzák azokat, s vannak, akik folyton harácsolva is nélkülöznek. Az áldásban részesülő lélek egészen egyszerű, az indulatos férfi viszont nem szép. Elátkozza a nép azt, ki magának tartogatja vissza gabonáját, de áldás száll annak fejére, aki azt áruba bocsátja. Aki jót akar, az rokonszenvet arat, aki pedig rosszat tervez, maga kerül bajba. Aki gazdagságában bízik, elbukik; aki viszont az igazakat felkarolja, az kivirul. Aki saját házát nem gondozza, az szelet arat, s a balga pedig a bölcsnek lesz szolgája. Az igazságosság gyümölcse élet fája, a gonoszok lelke pedig idő előtt elpusztul. Ha még az igaz is csak alig menekül meg, hová lesz a gonosz és a bűnös? Aki szívesen veszi a feddést, az szeret okulni, aki pedig gyűlöli a dorgálást, az esztelen. Jobb az, ha az Úrtól kap kegyelmet valaki, a törvényszegőt pedig hamar elhallgattatják. A törvényszegés nem erősíti meg az embert, az igazakat viszont nem is lehet gyökerestül kiirtani. A bátor asszony korona a férje számára, a gonosz pedig olyan, mint a szú a fában. Az igazak esze azon jár, ami helyes, a gonoszok terve pedig csalásra irányul. A gonoszok szavai tőrbe ejtenének, de az igazak szája megment azoktól.

Jordán-parti Gerászimosz szentéletű atya

Lükiából származott, s gyermekkorától egy szerzetesközösségben nevelkedett. Amikor felnőtt, magányba vonult vissza - először szülőföldjén, majd a Szentföldön, 451 körül. 455-ben Jerikó és a Holt tenger között lavrát alapított (központjában egy kinovion-nal), amelyben szigorú életrendet szabott meg: a szerzetesek hét közben kosarat fontak és csak némi száraz ételt ehettek. A hagyomány szerint Gerászimosz a nagyböjt alatt csakis a szent Eukharisztiával táplálkozott. Egy alkalommal a júdeai pusztában oroszlánnal találkozott, amelynek lábába tövis került, ő pedig kihúzta azt onnan. Eleinte szembefordult a Khalkedoni Egyetemes Zsinat döntéseivel, de aztán végül Szent Euthümiosz hatására csatlakozott a zsinat dogmáit elfogadókhoz. 475. március 5-én halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!