7. hang

Iz 28,14-22 (Ószövetség)

Így szól az Úr: Halljátok az Úr szavát, ti gúnyolódok, kik uralkodtok ezen a népen, Jeruzsálemben! Ti azt mondjátok: Szövetségre léptünk a halállal, és szerződést kötöttünk az alvilággal, így ha el is jő a rettentő vihar, minket el nem ér, mert a hazugságot tettük reménységünkké, és a hazugság oltalmaz minket. Ezért így szól az Úr Isten: íme én egy követ teszek Sión alapjába, kipróbált követ, mégpedig értékes szegletkövet, alapjába beépítve. Aki hisz, nem szégyenül meg. Az igazságszolgáltatást teszem mérőónná, s az irgalmat mérővesszővé. A hazugságban bízók hiába reménykednek, hogy nem éri el őket a vihar. Semmivé lesz a halállal kötött szövetségtek, és nem marad meg szerződésetek az alvilággal. Ha lesújt a villám, titeket is összeti­por. Ahányszor csak eljő, elér titeket. Mert naponta eljön majd hajnalonként, és csak rémületet okoz. Éjjel pedig rossz reménységet ébreszt. Tanuljatok meg ide figyelni! Hiszen ha szűkös helyzetben vagyunk, nem tudunk harcol­ni. Még arra sem vagyunk képesek, hogy együtt bánkódjunk. Mert mint egykor az istentelenek hegyén, fölkel az Úr, s mint egykor Gibaon völgyében, úgy fog haragudni, hogy végrehajtsa művét. Igen keserves lesz ez a különös műve. Azért tehát ne örvendezzetek, nehogy aztán bilincseitek még szoro­sabbak legyenek! Mert hallottam az Úrtól, a seregek Istenétől, hogy már elhatározta és gyorsan meg is valósítja ezeket az egész föld számára.

Ter 10,32-11,9 (Ószövetség)

Ezek Noé fiainak törzsei, népeik és nemzetségeik szerint. Ezekből külö­nültek el a nemzetek a földön a vízözön után. A föld ugyanis egynyelvű volt, és mindenkinek ugyanazok voltak a szavaik. Mikor azonban Keletről elköl­töztek, Sineár földén egy mezőségre bukkantak és ott letelepedtek. Azt mondák egymásnak: „Jertek, vessünk téglát és égessük ki tűzben!” Aztán fölhasználták a téglát kőnek, az aszfaltot pedig vakolatnak, és azt mondák: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amely az égig ér! Szerezzünk nevet magunknak, még mielőtt szétszóródánk az egész földön!” Akkor leszállt az Úristen, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek fiai építettek. Azt mondta: íme, egy nép ez, és egy nyelvet beszélnek mindannyian. Ezzel az alkotással kezdték, de ezentúl már semmitől sem fognak elállni, amibe csak belefognak. Jertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát! Az Úr tehát szétszórta őket szerte az egész földre, s ők abbahagyák a város és a torony építését. Azért nevezték el tehát azt Zűrzavarnak, mert ott zavarta össze az Úristen az egész föld nyelveit, s onnan szórta szét őket az Úr szerte az egész földre.

Péld 13,19-14,6 (Ószövetség)

Az istenfélők kívánsága megédesíti a lelket; a gonoszok tettei pedig távol állnak az igaz ismerettől. Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz; aki balgákkal barátkozik, azt meg is lehet ismerni erről. A bűnösöket balsors üldözi, az igazakat pedig jóval jutalmazzák. Fiainak fiaira hagyja a jó ember az örök­ségét, de a gonoszok vagyona egyszer csak az igazakra marad. Az igazak gazdagon termelnek számos éven át, a gonoszok pedig hamarosan csak veszítenek. Aki kíméli a pálcát, gyűlöli a fiát, mert aki szereti, az gondosan meg is neveli. Amikor az igaz étkezik, lelkét táplálja, a gonoszok lelke viszont üres marad. A bölcs nők felépítették házukat, a balga pedig a felépültet is lebontotta kezével. Az igaz úton járó, istenfélő embert lenézi az, aki gyaláza­tos úton halad. A balga szájában a kevélység veszélye rejlik, a bölcseket viszont ajkuk megóvja. Hol nincs jószág, üres a jászol; hol sok a termés, ott nyilvánvaló az ökör ereje. Igazságszerető tanú nem hazudik, a hamis tanú azonban ontja a hazugságot. A gonoszoknál hiába keresel bölcsességet, mert nem találsz; az okos embereknél azonban könnyen megvan a tudás.

A kherszoni fölszentelt vértanúk: Szent Efrém, Bazil, Jenő, Agathodór, Kapitón, Evér, Aitheriosz, Elpidiosz és Lőrinc

Ezeket a szenteket a Krím félsziget apostolaiként tiszteljük. Többségükben a ma Szevasztopolnak nevezett herszonesz-foki főváros missziós főpásztorai voltak, s 296-330 között, kb. 1700 évvel ezelőtt szenvedtek vértanúságot. Bazil püspököt a hagyomány szerint a terület pogány kormányzója száműzte, de miután a fejedelem elhunyt fia álmában kérte a szent püspök visszahívását, a missziós terület visszaengedett főpásztora a fiút föltámasztotta, ezért sokan hittek és megkeresztelkedtek. A pogányok azonban megrágalmazták őt, s így életével tett tanúságot a hitről. A Szkítiába küldött Szent Efrém, illetve a később a Herszonnak nevezett Krím félszigeti fővárosba került Agathodór, Jenő és Elpidiosz hasonlóképpen járt, ez utóbbiak állítólag épp Szent Bazil püspök halálának első évfordulóján szenvedték el a vértanúhalált. Aitheriosz püspököt a feldühödött pogányok a Dunába dobták. Ekkor került a Krím félszigetre Szent Kapitón, akit a pogányok tűzpróbának vetettek alá, de ő épen került ki a tűzlángok közül. Ennek láttára a nép nagy része fölvette a szent keresztséget, s a csodáról még az I. Egyetemes Zsinat atyáinak is beszámoltak. A pogányok bosszúját azonban ő sem kerülhette el, amikor egy hajóútja végén a Dnyeper torkolatánál hajótörést szenvedett, a környékbeli pogányok vízbe fojtották.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!