8. hang

Iz 40,18-31a (Ószövetség)

Így szól az Úr: Kihez hasonlíthatnátok az Urat, és ugyan miféle képmáshoz tudnátok hasonlítani őt? Nemde kézműves alkotta a bálványt, és nemde aranyműves vonta be arannyal, s így tette azt képmássá? Mert kemény, nem korhadó fát választ a faragó mester, és ügyesen keresi a módját, hogyan állítsa fel a bálványszobrot, nehogy meginogjon. Nem tudjátok-e ezt? Vagy talán nem is hallottatok róla? Nem hirdették-e nektek kezdettől fogva? Nem tudtatok talán a föld alapjainak lerakásáról? Hiszen ő tartja össze a földkerekséget, amelynek lakói akkorák előtte, mint a sáskák. Ő terítette ki ponyvaként az eget, és a lakóhely fölé mint sátrat kifeszítette azt. Ő az, aki fejedelmek uralmát is semmivé teszi, és a föld kormányzóit megsemmisíti. Mert alighogy elültette, alighogy elvetette őket, és alighogy gyökeret vert törzsük a földben, csak rájuk fúj, és ők elszáradnak, s a szélvész, mint pelyvát ragadja el őket. „Nos hát, akkor kihez hasonlíttok, és kivel tesztek egyenlővé engem?” — kérdezi a Szent. Emeljétek föl szemeteket a magasba, és nézzétek meg: Ki tárta elétek mindezeket? — Az, aki szám szerint sorba rakja nektek a világ minden ékességét, és nevén szólítja valamennyit! Dicsősége és ereje oly erős és annyira hatalmas, hogy egy sem rejtőzhet el előle. Ne mondd hát, Jákob, és te is, Izrael, miért beszélsz így: „Életutam el van rejtve Isten elől, és a nekem szóló igazságszolgáltatás elkerülte Istenem figyelmét, és elmaradt.” Hát még most sem tudod, vagy még mindig nem hallottad, hogy örökkévaló Isten ő: az Isten az, aki a föld határait teremtette? Ő nem merül ki és nem fárad el, és bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a lankadóknak, de szomorúságot azoknak, akik nem vállalják a fáradozást. Még a fiatalok is kimerülhetnek, s ifjak is elfáradhatnak, sőt még a kiválasztottak is erőtlenné válhatnak. De akik Istenben bíznak, új erőre kapnak.

Ter 15,1-15 (Ószövetség)

Az Úr ezt a szózatot intézte Ábrámhoz látomásban: „Ne félj, Ábrám, én vagyok oltalmazod, és igen nagy a jutalmad!” Ábrám erre azt mondta: „Uram, ugyan mit adsz nekem? Hiszen gyermektelenül költözöm át, s így házam örököse a damaszkuszi Eliezer lesz.” Majd hozzátette Ábrám: „Mivel nekem nem adtál utódot, ezért házam szolgája lesz az örökösöm.” Erre nyomban így szólt az Úr: „Nem ez lesz az örökösöd, hanem aki tőled származik, az lesz a te örökösöd.” Majd kivezette őt a szabadba, és azt mondta neki: „Nézz föl az égre, s számláld meg a csillagokat, ha meg tudod számolni azokat!” Aztán azt mondta: „Ilyen lesz a nemzetséged” Ábrám pedig hitt az Úrnak, és ez megigazulására lett beszámítva. Erre ő azt mondta még neki: „Én vagyok Isten, aki kihoztalak a kaldeusok földjéről, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.” Ám ő megkérdezte: „Uram, Istenem, miről tudhatnám meg, hogy ezt én fogom birtokolni?” Az Úr pedig azt mondta: „Hozz áldozatul nekem egy három esztendős üszőt, egy három éves kecskét s egy három éves kost, továbbá egy gerlét meg egy galambot!” Erre ő elhozta mindezeket, középen kettévágta, s lerakta a két-két darabot egymással szemben, a madarakat azonban nem vágta ketté. Ekkor ragadozó madarak csaptak le a holttestek­re, de Ábrám őrizte azokat. Napnyugtakor aztán mély álom fogta el Ábrámot, s nagy homálytól kísért félelem szállta meg, és ez a szózat hangzott el felé: „Tudd meg bizony, hogy nemzetséged idegenként olyan földre vetődik majd, amely nem az övé, és szolgaságra vetik, és rosszul bánnak vele, és sanyar­gatni fogják négyszáz esztendeig. Ám én majd megítélem a népet, amelynek szolgálni fognak, s aztán majd kijönnek onnan nagy vagyonnal. Te azonban békességben fogsz elköltözni atyáidhoz, és jó öregkorban fognak majd eltemetni.

Péld 15,7-19 (Ószövetség)

A bölcsek ajkát hallgatásra készteti a tudás, a balgák szíve azonban nem megbízható! A gonoszok áldozatait utálja az Úr, de kedvesen fogadja az igazak imáját. Utálja az Úr a gonoszok útját, de szereti azt, aki az igazság útján jár. A gonosznak fenyítését még a járókelők is észreveszik: s akik a dorgálást gyűlölik, azok szégyenletesen fogják végezni. Az alvilág s az enyészet helye nyitva van az Úr tekintete előtt, mennyivel inkább akkor az emberek fiainak szive! A neveletlen ember nem szívleli azt, aki meginti; s a bölcsekkel nemigen áll szóba. A vidám szív földeríti az arcot, a szív bánata viszont eltorzítja azt. A helyes úton járók szíve tudást keres, a balgák szája pedig bolondságot. A gonoszok tekintete mindig csak rosszat fogad be, a jók viszont folyton csöndben vannak. Többet ér a kis rész az Úr félelmében, mint az istenfélelem nélküli dús kincs. Jobb főzelékre szorítkozni vendéglátáskor kedves szeretettel, mint hizlalt tulkot föltálalni gyűlölettel. Az indulatos ember civódást szít, a türelmes viszont még a küszöbön álló viszályt is lecsendesíti. A türelmes ember lecsillapítja a perlekedést, az istentelen pedig még inkább felszítja azt. A lustáknak életútja tövisbozóttal van tele, a szorgos emberek útja viszont már el van egyengetve.

Szent Teofán hitvalló atya

Szent Teofán istenfélő, gazdag szülőktől született Konstantinápolyban 758-ban. Bekerült a császári udvarba. Az ottani elvárásokhoz híven egészen fiatalon házasodott meg, s feleségét hamarosan rávette arra, hogy teljes önmegtartóztatásban éljenek. Aztán bevonult a Hercegek szigete melletti monostorba és ott beöltözött szerzetesnek, miközben felesége is szerzetes lett. Később Teofán a Szigria hegyére vonult vissza. A II. Nikaiai Egyetemes Zsinaton kitűnt nagy műveltségével. Mindenki megcsodálta kemény aszkézisét, könyvmásolói munkáját és a betegségei folytán elviselt szenvedések közepette tanúsított türelmét.
Örmény Leó ikonromboló császár igen szerette volna a szentet az eretnekségének megnyerni, s amikor az mereven elzárkózott minden ilyen törekvés elől, akkor börtönbe záratta, majd száműzetésbe Szamothrákiába küldte, ahol Szent Teofán 817. március 12-én halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!