4. hang

ApCsel 15,35-41a (Apostol)

Azon időben Pál és Barnabás is Antióchiában időztek. Tanítottak a többekkel együtt, és hirdették az Úr igéjét. Néhány nap múlva azonban Pál így szólt Barnabáshoz: »Menjünk vissza, és városról-városra mindenütt, ahol hirdettük az Úr igéjét, látogassuk meg a testvéreket, hogy vannak.« Barnabás magával akarta vinni Jánost is, akit melléknevén Márknak hívnak. Pál ellenben kérte őt, hogy ne kelljen visszafogadni azt, aki elvált tőlük Pamfíliától kezdve, s nem ment velük a munkába. Így nézeteltérés támadt köztük, s különváltak egymástól. Barnabás Ciprusba hajózott, miután maga mellé vette Márkot. Pál viszont Szilást választotta és útra kelt, miközben a testvérek őt Isten kegyelmébe ajánlották. Bejárta Szíriát és Kilíkiát, megerősítette az egyházakat.

Jn 10,27-38 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Az én juhaim hallgatnak szavamra, és én ismerem őket. Követnek engem, és én örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből. Atyám, aki őket nekem adta, mindenkinél nagyobb, és senki sem ragadhat ki Atyám kezéből semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” A zsidók erre újra köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt. Jézus megkérdezte tőlük: „Sok jótettet mutattam nektek Atyámtól. Ezen tettek közül melyikért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, azért, hogy ember létedre Istenné teszed magad.” Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva törvényetekben: »Én mondtam: istenek vagytok«? Ha azokat isteneknek mondotta, akikhez az Isten Igéje szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, miképp mondjátok arról, akit az Atya megszentelt, és a világba küldött, hogy káromkodsz, csak mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem! De ha azokat viszem végbe, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy belássátok és elhiggyétek, hogy bennem van az Atya, és én őbenne.”

Pelágia vértanúnő

A kilikiai Tarzuszból származott és Diocletianus császár uralkodása idejében még élt (284-288). A császár fogadott fia és trónörököse szerelmes lett a pogány szülők leányába, és feleségül akarta venni. Pelágia azonban álmában látta Linoszt, a város püspökét, amint számos pogányt megtérített és megkeresztelt. Az álom olyan nagy hatással volt rá, hogy fölkereste a püspököt, miközben anyjának azt mondta, hogy volt dajkáját látogatja meg. Miután elfogadta tőle a keresztséget, szegényes ruhába öltözött át, és úgy tért vissza anyjához. Ez annyira felbőszült emiatt, hogy panaszt tett a császár fiánál, majd magánál Diocletianus császárnál. Erre feltüzesítettek egy izzó vasökröt, s a leány ott szenvedett vértanúságot Krisztusért 288-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!