6. hang

ApCsel 25,13-19 (Apostol)

Azon időben Agrippa király és Berniké lejöttek Cézáreába, hogy Fesztuszt üdvözöljék. Mikor már több napja ott időztek, Fesztusz említést tett a királynak Pálról: »Félix itt hagyott egy fogoly férfit, akinek dolgában a zsidók főpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az elítélését. Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetőséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bűntettek alól tisztázza magát. Amikor ennek következtében minden késedelem nélkül idegyűltek, másnap az ítélőszékbe ültem, és elővezettettem azt a férfit. A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő semmi olyasmivel, amiből én gonoszat gyanítottam volna, csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában és valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él.

Jn 16,23-33a (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Mostanáig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példázatokban mondtam el nektek, de eljön az óra, amikor már nem példázatokban beszélek nektek, hanem nyíltan adok hírt nektek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát értetek, maga az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem el. Kijöttem az Atyától, és a világba jöttem. Most pedig elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.” Így szóltak hozzá tanítványai: „Lám, most nyíltan beszélsz, és semmiféle példázatot nem mondasz. Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen téged. Ebből hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hiszitek-e? Íme, elérkezik az óra, és most jött el, amikor szétszéledtek, mindenki a maga útjára, és engem egyedül hagytok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket mondtam el nektek, hogy bennem békességetek legyen.”

Megszentelt Tivadar atya

Tivadar Egyiptomból származott, gazdag keresztény szülőktől. 12 éves korától mindennapos iskolába járt. Nem foglalták el a világi tudományok, ő magasabbra törekedett. Imádságban, megtartóztatásban és jótettekben foglalta el magát. Elhatározta, hogy elhagyja szülei házát és lemond szülei gondoskodásáról. Titokban eltávozva, először egy egyiptomi kolostorba, aztán szent Pachomiosz tabenniszi kolostorába lépett be. Sem szüleinek kérése, sem más földi öröm nem vonták el figyelmét az általa választott élettől. Tivadar még könnyező édesanyját sem akarta látni, aki vissza akarta hívni a kolostorból. Ezután anyja is elhagyta a világot és a Pachomiosz nővére által létesített, női kolostorba lépett. Tivadar mindenben elfogadta Pachomiosz atya utasításait, teljesítette akaratát. Mellette élt, és segített tanítójának a kolostorok felvigyázásába, mivel a Szentírást jól ismerte, sokszor Pachomiosz helyett prédikált. Tanítójának halála után őt választották meg utódjának. Ebben a minőségben bölcsességgel kormányozva, fényes és Istennek tetsző életet élve hunyt el késő öregségben, 368-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!