1. hang

Róm 8,22-27 (Apostol)

Atyámfiai! Tudjuk, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. Sőt nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk az Isten fiaivá való fogadást, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Látni azonban azt, amit remélünk, nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig reméljük, amit nem látunk: akkor várjuk is azt türelemmel.
Hasonlóképpen a Lélek is segítségére van erőtelenségünknek, mert nem tudjuk, miképp kell kérnünk, amit kérünk; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mik a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.

Mt 10,23-31 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia. Nem múlja felül a tanítvány a mesterét, sem a szolga az ő urát. Legyen elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, hogy olyanná, mint az ura. Ha a ház urát Beelzebulnak nevezik, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, és olyan titok sincs, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről! Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! Ugye két verebet adnak egy fillérért? És Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek pedig minden szál hajatok számon van tartva! Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél.”

Szent Besszárion atya

Szentünk Egyiptomban született és nevelkedett. Igyekezett magát a bűnöktől megőrizni. Hamar megszerette az Urat. Utazást tett és meglátogatta Jeruzsálemet és a szent helyeket. Felkereste a palesztinai szerzeteseket, tanulmányozva életüket. Visszatérve hazájába, szétosztotta vagyonát a szegényeknek, szerzetessé lett, és eltávozott a pusztába, hogy magányos élettel szolgáljon Istennek. Önmegtagadással sanyargatta testét. 40 éven keresztül állva, vagy ülve aludt, Isten a csodatevés erejét adta neki. Imádságával megédesítette a keserű tengeri vizet esőt hozott le az égből, a vizeken járt. Hosszú élet után a IV. század végén vagy az V. század elején hunyt el.

Új szent Hilárion (Vidor) atya

Vidor atya fiatal korától a Dalmát kolostorban lakott, Dekapolita szent Gergely atyának volt tanítványa. Tíz éven keresztül hallgatagon élt, a kolostor kertjét művelve. Megtudva, hogy a főnök halála után őt akarják helyébe megválasztani, titokban elhagyta a kolostort, és Konstantinápolyba ment. Miután felfedezték, akarata ellenére kényszerült a kolostor főnökségét elvállalni és visszatérni. Mint az igazságnak erős embere, a szentképek tiszteletéért szenvednie kellett. Többször száműzték, de békében hunyt el kolostorában, 845-ben. Új Hilárionnak nevezik, megkülönböztetve Nagy Hilárion atyától.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!