1. hang

Róm 9,6-19 (Apostol)

Atyámfiai! Az nem lehet, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik; és nem is mindnyájan gyermekei azért, mert Ábrahám leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak«. Más szóval: nem ezek, akik a test gyermekei, gyermekei az Istennek, hanem az ígéret gyermekei, azok számítanak utódnak. Az ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz«. Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekkáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait, mert mielőtt még megszülettek volna s akár jót, akár rosszat tettek volna, - azért hogy az Isten végzése a szabad választásnak végzése maradjon -, nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából ezt a kijelentést kapták: »a nagyobbik lesz a kisebbiknek a szolgája«, ahogy írva van: »Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem«.
Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Egyáltalán nem. Hiszen megmondta Mózesnek: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok«.
Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen. Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte dicsőítsék«. Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.
Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért büntet mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?«

Mt 10,32-36; 11,1 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét hozni jöttem, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.” Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.

Szent Teodotosz és vértanútársai

Teodóz Dioklécián császár uralkodása idején élt Ankyrában. Vendégfogadót tartott fenn, és abban menedéket adott a keresztényeknek. A börtönben levőket maga látogatta meg és vigasztalta, kiszolgálta őket, holttestüket pedig eltemette. Házában tartották a keresztények titokban az istentiszteleteket. A parancsnok hosszú ideig nem hallott Teodót áldásos tevékenységéről. Abban az időben 7 keresztény nőt fogtak el, mivel megtagadták, hogy megmossák a bálványszobrokat. A legidősebb: Tekusza, Teodótnak nagynénje volt. Kínzások után mindnyájakat, nyakukra követ kötve, a tóba fullasztották. Éjszaka, egy csodálatos lámpás segítségével, Teodót kihúzta a tóból a szent nők tetemeit és eltemette őket. A következő napon a hóhérok kiásták a vértanúnők testét és elégették azokat. Teodótot pedig tettéért megkínozták. A vértanú lelki erővel megerősödve a kínok között nem szűnt meg elmarasztalni a pogányság tévelygéseit. Lefejezés által nyerte el a vértanúságot 303-ban. Testét el akarták égetni, de a nagy vihar megakadályozta a hóhérokat, így a testét a keresztények temettek el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!