2. hang

Róm 11,2b-12 (Apostol)

Atyámfiai! Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogy tesz panaszt Istennél Izrael ellen? »Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek«.
És mit mond neki az isteni válasz?
»Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt«.
Éppígy a jelenben is vannak meghagyottak a kegyelemből való kiválasztás alapján. De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem.
Hogyan is van tehát? Amit Izrael keres, azt nem érte el. A választottak elérték ugyan, a többiek azonban megvakultak, amint meg van írva:
»Isten a kábulat lelkét adta nekik;
nem látó szemeket,
nem halló füleket
mind a mai napig«.
Dávid is azt mondja:
»Asztaluk váljék számukra tőrré és csapdává,
botránkozássá és megtorlássá.
Szemük homályosodjék el, hogy ne lássanak,
és hátukat görnyeszd meg egészen«.
Kérdem már most: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmiképpen sem. Ellenkezőleg, az ő vétkükből üdvösség támadt a pogányoknak azért, hogy őket versengésre serkentse. Ha pedig már a vétkük nyereség a világnak és az ő mulasztásuk gazdagodás a pogányoknak, mennyivel inkább az lesz a beteljesedésük!

Mt 11,20-26 (Evangélium)

Abban az időben az Úr korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg. „Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot. Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek. És te, Kafarnaum, aki az égig magasztaltattál, a pokolig fogsz levettetni. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna. Sőt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.” Abban az időben Jézus ezeket mondta: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és a kicsinyeknek nyilatkoztattad ki. Igen, Atyám, így tetszett neked.”

Szent Onufriusz atya

Onufriusz atya fiatalon lépett szerzetbe Egyiptomban, Théba mellett. Aztán remete életet élt egy öreg vezetése mellett a kietlen sivatagban. 60 évén keresztül remetéskedett, úgy, hogy nem látott embert. Szigorú életében a hideget és hőséget és a nélkülözést egyformán tűrte. Sokszor gondolta azt, hogy közel áll a halálhoz. Isten azonban megőrizte sértetlenül. Angyala által táplálta, a barlangja előtt felnőtt egy pálmafa és forrás fakadt. Halála előtt meglátogatta őt Pafnutiosz atya, akinek elbeszélte életét. Ezután megáldotta Pafnutioszt, imádságba merülve adta vissza lelkét Istennek a IV. században.

Szent Péter atya

Péter atya konstantinápolyi görög volt. Először katona volt, majd egy ütközét alatt Sziriában elfogták, és az Eufrátesz partján Szamara erődjében 9 évig fogságban tartották. Már a fogságban megkezdte vezeklő a életet. Szabadulása után Rómában felvette a szerzetesi rendet. Innen 681-ben Áthosz hegyére ment, ahol a hegytetőn hallgatagságban, teljesen egyedül 53 évet töltött el. Sem ruhája, sem más földi dolga nem volt. Testet hosszura nőtt haja és földig érő szakálla takarta el. Élete erényekkel ékes élet volt. Elhunyt 734-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!