3. hang

Róm 12,4-5.15-21 (Apostol)

Atyámfiai! Amint egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, ugyanúgy sokan vagyunk egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai.
Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal. Ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt: nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel; ne legyetek bölcsek a magatok szemében.
Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A jóra törekedjetek nemcsak Isten, hanem minden ember előtt is. Amennyiben rajtatok áll, lehetőség szerint éljetek békében minden emberrel. Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek« - mondja az Úr. Hanem ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Mert ha ezt teszed, eleven parazsat gyűjtesz a fejére. Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged, te győzd le a rosszat jóval.

Mt 12,9-13 (Evangélium)

Abban az időben Jézus betért a zsidók zsinagógájába, és íme, ott volt egy béna kezű ember. Hogy vádaskodjanak ellene, megkérdezték: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Így felelt: „Ha valakinek közületek csak egy juha van, és az szombaton gödörbe esik, vajon nem ragadja-e meg, és nem húzza-e ki? Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni.” Ezzel az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.

Szent Mánuel és vértanútársai

Szent Mánuel, Szábel és Izmael mindhárman édestestvérek, voltak, Perzsiában születtek. Atyjuk pogány, anyjuk keresztény volt, és kezdettől fogva a keresztény hitben nevelte őket. Amikor elérték az érett kort, mindnyájukat besorozták a hadseregbe. Bár külsőleg a perzsa király katonai voltak, bennsőleg a mennyei Királynak szolgáltak jótetteikkel. Egy alkalommal királyuk a hitehagyott Julián császárhoz küldte őket követségbe, hogy a békéről tárgyaljanak vele. Julián először tisztelettel fogadta őket, de amikor megtudta, hogy keresztények, a szokások ellenére átadta őket a hóhérnak kínzásra. Kalapáccsal ütögették, éles vasakkal szaggatták, a fához szegezték őket, végül 362-ben mindnyájukat lefejezték. Amikor a pogányok el akarták égetni testüket, egy földrengés következtében testüket elnyelte a föld, de a keresztények imádságára 2 nap múlva újra a felszínre kerültek, és illően temették el őket.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!