3. hang

Róm 8,14-21 (Apostol)

Atyámfiai! Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekkéfogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: »Abba, Atyánk!« Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.
Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával, mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára.

Mt 9,9-13 (Evangélium)

Abban az időben Jézus útközben meglátott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az fölkelt, és követte. Történt pedig, hogy amikor később vendégül látta házában, íme, sok vámos meg bűnös jött oda, asztalhoz telepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta, és így szólt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot«. Hisz nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.”

Szent Özséb felszentelt vértanú

Özséb Szamoszata város püpöke volt. Abban az időben élt, amikor Arius tévtanításai nagy zavart okoztak az Egyházban. Nagy Konstantin fia Konstantius, mint Árius mindenben segített a tévtanítóknak. Az igazhitű híveknek és egyháziaknak sokszor kellett tőlük, kellemetlenségeket és üldözést szenvedni. A hitehagyott Julián császár uralkodása idején katonaruhába öltözött és úgy rejtőzködött. Bejárta Szíriát, Föníciát, Palesztinát, és ahol a szükség kívánta, papokat és püspököket szentelt az igaz hit megerősítésére. Életében szelíd volt és jóságos, alázatos és csendes, telve volt Isten iránti szeretettel. Erős és bátor volt az igaz hit megvallásában és védelmezésében. Valens császár idején az ariánusok száműzetésbe küldték. Grácián császár alatt, kiszabadulva és visszatérve püspöki székébe, Dolichina városában, egy ariánus asszony fejbe vágta a szent főpapot. Ebbe a sebébe halt bele 380-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!