4. hang
Atyámfiai! Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van ugyanis:
»Megfogja a bölcseket ravaszságukban«.
Továbbá:
»Az Úr ismeri a bölcsek gondolatait,
hogy hiábavalók«.
Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus meg Istené.
Atyámfiai! Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből; mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig mindennel teljesen el legyetek látva és bőven teljék minden jótéteményre, ahogyan írva van:
»Bőven adott a szegényeknek;
igazsága megmarad örökkön-örökké«.
Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret juttat eledelül, megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, mely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.
Abban az időben, amikor Jézus hazament, tanítványai ezzel a kéréssel mentek oda hozzá: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldben lévő konkolyról szóló példabeszédet!” Válaszul ezt mondta nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki azt elvetette, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik, és tűzre vetve elég, úgy lesz e világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok pedig összeszednek országában minden botrányt és minden törvényszegőt, és tüzes kemencébe vetik: ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
Így szólt az Úr: „Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el, amitek van, és adjátok oda alamizsnául! Készítsetek magatoknak el nem enyésző erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyekben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és moly nem rágja szét! Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva! Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki! Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy szolgáljon nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Vegyétek tudomásul: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, ébren lenne, és nem engedné betörni a házába! Tehát ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!”
Szent Sámson atya
Sámson atya Rómában született. Szülei királyi családból származó gazdag és nemes emberek voltak. Sámson, eredményesen kitanulva a világi bölcseletet, tökéletesen megtanulta az orvosi tudományt is. Ezt gyakorolva sokat segített a szenvedő embereken. Szülei halála után szétosztotta vagyonát a szegények között, felszabadította szolgáit és Konstantinápolyba ment. Itt Sámson vendégházat alapított az utasok, betegek és szegények befogadására. Ő maga szolgált nekik keresztény szeretettel. A pátriárka hallván szent életéről, pappá szentelte. Jusztinián császár, akit gyógyíthatatlan betegségéből gyógyított meg, a császári vendégházak és korházak vezetőjévé tette. Ebben a hivatásban fáradhatatlanul és szeretettel szolgált a betegeknek és szegényeknek. Mindezeket 350-ben bekövetkezett haláláig tette.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE