7. hang

1Kor 11,31-12,6 (Apostol)

Atyámfiai! Ha önmagunkat megítélnénk, nem esnénk ítélet alá. Mikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.
Ezért, testvéreim, amikor egybegyűltök az étkezésre, várjátok meg egymást. Ha valaki éhezik, egyék odahaza, hogy ne ítéletre gyűljetek egybe. A többit pedig akkor rendezem el, ha odamegyek.
A lelki adományokra nézve pedig, testvérek, nem akarom, hogy tudatlanok legyetek. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: »Átkozott legyen Jézus!« és senki sem mondhatja: »Jézus az Úr«, csakis a Szentlélek által.
A kegyelmi adományok ugyan különfélék, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőnyilvánulások is különfélék, de az Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz.

1Kor 13,11-14,5 (Apostol)

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok. Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond. Aki viszont prófétál, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél. Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak a maga lelki épülését szolgálja, aki azonban prófétál, az Egyházat építi vele. Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta.

Mt 18,1-11 (Evangélium)

Abban az időben odamentek Jézushoz a tanítványai, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, és azt mondta: „Bizony, mondom nektek, ha nem változtok meg, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában, és aki befogad egy ilyen gyermeket a nevemben, engem fogad be. De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban jár, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz! Ha kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le és dobd el! Jobb neked csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vetnek az örök tűzre. Ha pedig szemed botránkoztat meg, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha félszemmel mész be az életre, mint ha két szemmel vetnek a kárhozat tüzére. Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik a mennyekben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.”

Mt 17,24-18,4 (Evangélium)

Abban az időben odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték: „Vajon a ti Mesteretek nem fizet templomadót?” „De igen” - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól-e vagy az idegenektől?” Péter azt mondta neki: „Az idegenektől.” Jézus erre azt mondta neki: „Akkor tehát a fiak szabadok. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj a tengerhez, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! És amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add nekik oda értem és érted!” Abban az órában odamentek Jézushoz a tanítványok, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, és azt mondta: „Bizony, mondom nektek, ha nem változtok meg, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”

Szent Cirják és Julitta vértanúk

Julitta Ikoniumba való gazdag özvegyasszony volt. Amikor Dióklécián császár rendeletére szülővárosában üldözni kezdték a keresztényeket, három éves fiával Cirjékkel együtt elmenekült. Tarzusban azonban a kormányzó elé vitték mint keresztényt. Mivel nem akart áldozni a bálványoknak, megostorozták. Kisfia ezt látva folyton anyja után kiáltott. A pogány kormányzó próbálta hízelgéssel megnyugtatni, de nem tudta. Erre lelökte a márványlépcsőn. A kisgyermeknek szétloccsant a feje. A kínokat szenvedő anya hálát adott Istennek, hogy gyermeke hamarabb lett vértanú mint ő. Az anyát tovább kinozták. Felfüggesztették, éles vassal szaggatták testét, sebeire forró szurkot öntöttek, végül 305-ben lefejezték.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!