2. hang

1Kor 1,26-2,5 (Apostol)

Atyámfiai! Nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azt, ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, s azt, ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék az Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van:
»Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék«.
Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Én magam gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok; beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyítékából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

Mt 20,29-34 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus elhagyta Jerikót, nagy tömeg kísérte. És íme, két vak ült az útszélen. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: „Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid fia!” A nép rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de ők annál jobban kiáltoztak: „Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid fia!” Jézus megállt, odahívta őket magához, és így szólt: „Mit akartok, mit tegyek veletek?” Ők így feleltek: „Uram, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban látni kezdett a szemük, és követték őt.

Szent Lőrinc és vértanútársai

Szent Sixtus görög származású volt, és kitűnt tanultságával és jámborságával. Róma püspöke volt. Krisztus hitének terjesztése miatt a mamertini börtönbe zárták és halálra ítélték. Amikor a vesztőhelyre vitték 2 diakónusával, Felicissimussal és Agapétosszal, találkozott velük Lőrinc archidiakónusa. A vértanú pápa megjövendölte neki, hogy 3 nap múlva ő is követi őket a vértanúságban. Lőrinc erre szétosztotta az egyház vagyonát a szegények között. A vesztőhelyen jelentette a pápának, hogy minden kincset szétosztott. Hippolitus tribunus ezt hallva, őrizetbe vette az ifjút. A városparancsnok az egyház kincseit kereste rajta. Ő három nap múlva elé vezette az egyház szegényeit, akiket gondozott. A megsértett parancsnok először megostoroztatta, majd végül tüzes rostélyra fektette. Végig imádkozva tűrte a nagy kínokat és így halt meg 258-ban. Még azon a napon megtért 175 katona, és a szenátorok közül is sokan. A vértanú testét vállaikon vitték Tivoli felé és eltemették.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!