4. hang

1Kor 16,13-23 (Apostol)

Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek. Minden, amit tesztek, szeretetben történjék. Kérlek titeket, testvérek: ismeritek Sztefanász házanépét, hogy ők Achajának zsengéi, és hogy magukat a szentek szolgálatára szentelték; ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és fárad. Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz ittlétének, mert távollétetekben ők pótoltak titeket, hiszen felüdítették mind az én lelkemet, mind a tieteket. Tartsátok tehát az ilyeneket tiszteletben.
Köszöntenek titeket Ázsia egyházai. Sokszor köszöntenek titeket az Úrban Akvila és Priszcilla a házukban levő közösséggel együtt. Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal.
Én, Pál, sajátkezűleg írom a köszöntést. Aki nem szereti az Urat, átkozott legyen. Marana tha!
Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek. Szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban.

Mt 21,33-42 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott, és őrtornyot épített. Aztán kiadta bérbe szőlőműveseknek, és útra kelt. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a neki járó termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak: az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak meg fogják becsülni!« De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, azt mondták egymás között: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!« Nekiestek, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor tehát majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz azokkal a szőlőművesekkel?” Azt mondták neki: „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más szőlőműveseknek adja ki, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Vajon sosem olvastátok-e az Írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, és csodálatos a mi szemünkben.«”

Szent Florosz és Laurosz vértanúk

Szent Florosz és Laurosz testvérek voltak, hittek Krisztusban és igyekeztek jótetteikkel kedvében járni. Bizáncban születtek, de Illíriába mentek, s ott kőfaragóként dolgoztak, a munkájukért kapott bért pedig szétosztották a szegények között. Az egyik szomszédos ország kormányzója, kéréssel fordult Illíria helytartójához, hogy küldjön számára ügyes kőműveseket egy bálványtemplom felépítéséhez. A helytartó Floroszt és Lauroszt küldte hozzá. A munkájukért kapott pénzt ott is szétosztották az Evangéliumot hirdetve, sok pogányt térítve ezáltal a keresztény hitre. Egy alkalommal a pogány pap fiának szemét súlyosan megsértette egy kődarab. A pogányok meg akarták érte ölni őket. A szent testvérek azonban egész éjszaka imádkozván kérték Isten segítséget. Másnap a kereszt jele által meggyógyították a gyermeket. A pogány pap erre egész családjával kereszténnyé lett. Egyre több lett a keresztények száma és mire a templom felépült, azt az igaz Isten tiszteletére szentelték fel, a bálványszobrokat pedig összetörték. A kormányzó, mindezekről tudomást szerezve kérte, hogy büntessék meg a szobrok lerombolóit. Szentjeinket pedig visszaküldte Illíria helytartójához büntetésre. A helytartó hiába fáradozott, hogy hitüket megtagadtassa velük. Ezért kínzások után bedobatta őket egy kiszáradt kútba és földdel tömette be. Ez a II. században történt. Nagy Konstantin császár uralkodása alatt holttestüket épségben találták meg és Konstantinápolyba vitték.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!