5. hang

Gal 3,15-22 (Apostol)

Atyámfiai! Emberi módon szólok. Még embernek jogérvényes végrendeletét sem érvénytelenítheti senki, s nem egészítheti ki. Nos, az ígéretek Ábrahámnak és utódjának szóltak. Nem azt mondja az Írás: »és utódainak«, mint soknak, hanem mint egynek: »és a te utódodnak«, aki a Krisztus. Azt mondom tehát: az Istentől megerősített végrendeletet a négyszázharminc évvel később adott törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megszüntesse az ígéretet. Mert ha a törvényből származnék az örökség, akkor már nem az ígéretből; Ábrahámnak pedig Isten ígéret által adta ajándékát.
Mi tehát a törvény? A bűnök miatt hozták, amíg el nem jön az utód, akinek az ígéret szól. Angyalok által lett elrendelve, közvetítő útján. A közvetítő azonban nem egy személy közvetítője, az Isten pedig egy. A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van? Semmi esetre sem! Mert ha olyan törvényt adtak volna, amely éltetni képes, valóban a törvényből lenne a megigazulás. De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretet Jézus Krisztus hite által nyerjék el a hívők.

Mk 6,7-13 (Evangélium)

Abban az időben Jézus magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével szétküldeni, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött. Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut viszont kössenek, de két köntöst ne vegyenek magukra. Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnét! Ha nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, kimenvén onnan még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük! Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak.” Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot, sok ördögöt űztek ki, és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg.

Szent Mózes remete

Mózes Etiópiából származott, és fiatalon egy tekintélyes személy szolgája lett, de miután gyilkosságot követett el, gazdája elűzte. Beállt egy rablóbandába, amelynek tagjai Mózest választották vezetőnek, valószínűleg rendkívüli testi ereje miatt. Ez a csapat válogatás nélkül rabolt és gyilkolt, rettegésben tartva az egyiptomi pusztát. Évekig élt így, az Isten kegyelme azonban megérintette lelkét. Megbánta tetteit, és jelentkezett egy sivatagi monostorba, nyilvános vallomást tett bűneiről, kiállt minden próbát és elvállalt minden vezeklést. Mivel a szerzetesek nem mertek bízni benne, egy magányos cellába vonult vissza, ahol imádkozott és böjtölt. Egyszer volt bandájának négy tagja támadta meg a celláját, Mózes legyőzte őket, és elvitte a monostorhoz, hogy megkérdezze az atyákat, mit tegyen a rablókkal. A szerzetesek szabadon akarták engedni a támadókat, akik inkább bűnbánatot tartottak, és ott maradtak szerzetesnek. Ennek ellenére nehezen szabadult meg szenvedélyei emlékétől, és sokat virrasztott. Éjszakánként a szerzetesek üres edényeit titokban megtöltötte vízzel. Ez meghozta neki a lelki békességet. Szent élete ellenére is előtte voltak korábbi tévelygései és ez nagy alázatosságra nevelte. Részesült az áldozópapság kegyelmében is. Hozzá is sokan fordultak jó tanácsért, lelki utasításért. 400 körül vértanúi halállal fejezte be életét. Megölték a kolostorra támadó rablók.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!