6. hang
Atyámfiai! Én, ha még mindig a körülmetélést hirdetem, miért szenvedek még mindig üldözést? Akkor megszűnt a kereszt botránya. Bárcsak csonkítanák is meg magukat azok, akik titeket megzavarnak!
Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek; csak a szabadságot ne adjátok alkalmul a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«. De ha egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást föl ne emésszétek!
Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait. Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit akartok. Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és ilyesmik; ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát.
Atyámfiai! Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hisz úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért; hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.
Imádkozzatok értünk, mert bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, mert mindenben jól akarunk eljárni. Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielőbb visszakapjatok.
A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, tegyen tökéletesekké titeket minden jóban, hogy megtegyétek az ő akaratát, azt munkálva magatokban, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön-örökké. Amen.
Abban az időben a farizeusok és írástudók megkérdezték Jézust: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Válaszul ezt mondta nekik: „Képmutatók, helyesen jövendölt rólatok Izajás, amikor így írt: »Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.« Ti ugyanis az Isten parancsolatát elhagyván az emberek hagyományához, a korsók és poharak megmosásához ragaszkodtok, és sok ehhez hasonló dolgot cselekedtek.” Majd így folytatta: „Ügyesen félreteszitek Isten parancsát, hogy saját hagyományotokat tartsátok meg. Mózes azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!« És: »Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon!« Ti viszont ezt mondjátok: „Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy »korbán«, azaz áldozati ajándék »az, amivel téged segítenem kellene«”, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. Semmibe veszitek az Isten szavát hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok. És sok ehhez hasonlót tesztek.” Ismét magához hívta az egész sokaságot e szavakkal: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: nincs semmi, ami kívülről jutva be az emberbe, tisztátalanná tehetné, hanem ami belőle kijön, az teszi tisztátalanná az embert. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
Abban az időben Jézus megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a mennyben!”
Szent Antimosz nikodémiai püspök
A Bizánc melletti Nikodémia püspöke volt. Miután Maximianus császár keresztényüldöző rendeletére lerombolták a templomát, hegyvidéken rejtőzködött, a helytartó katonákat küldött az elfogatására, akiket először vendégül látott, aztán felfedte előttük kilétét, és amikor el akarták engedni, meggyőzte őket, hogy vigyék a helytartó elé. Útközben megtérítette és megkeresztelte katonai kíséretét. Aztán a helytartó megkínoztatta, és 302-ben lefejeztette tíz társával együtt.
Szentéletű Teoktisztosz
Szentföldön, Fárán lavrájában volt szerzetes az V. század első felében. Nagy Szent Eutim az öreg jeruzsálemi szerzetes bizalmas barátjává fogadta, és rábízta a szerzetesjelöltekről való gondoskodást. Később ő lett az egész palesztin szerzetesség atyja. Igen öreg korában halt meg 467-ben.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE