1. hang

Fil 1,1-7 (Apostol)

Atyámfiai! Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjeinek Filippiben a püspökökkel és a diákonusokkal együtt: kegyelem nektek és békesség az Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivelhogy résztvesztek az evangélium munkájában az első naptól kezdve mostanig. Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek.

Gal 4,22-27 (Apostol)

Atyámfiai! Írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól. De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sinai-hegyről való, amely szolgaságra szül, ez Hágár. Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sinai-hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk. Mert írva van:
»Örülj, te magtalan, aki nem szülsz;
ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz,
mert több a fia az elhagyottnak,
mint annak, akinek férje van«.

Lk 4,38b-44 (Evangélium)

Abban az időben Jézus Simon házába ment. Simon anyósát magas láz gyötörte. Kérték őt az érdekében. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és szolgált nekik. Napnyugta után mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá őket. Ő pedig mindegyikükre egyenként rátette a kezét, és meggyógyította őket. Akkor sokakból ördögök is mentek ki, így kiáltozva: „Te vagy a Krisztus, az Isten Fia!” Ő azonban rájuk parancsolt, és nem engedte szóhoz jutni őket, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor pedig megvirradt, kiment és félrevonult egy elhagyatott helyre. A tömeg azonban kereste. Amikor megtalálták, marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban azt mondta nekik: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.” És hirdette Galilea zsinagógáiban.

Lk 1,5-25 (Evangélium)

Abban az időben volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abija papi osztályából. Felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak az Isten előtt, feddhetetlenül éltek, az Úr minden parancsa és rendelkezése szerint. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, és a papi szolgálat szokása szerint rá esett a sor, hogy tömjénezzen, bement az Úr templomába. Az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala a tömjénoltár jobb oldalán. Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem fog inni, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni, Illés szellemével és erejével jár majd őelőtte, hogy az apák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket pedig az igazak okosságára, és így felkészült népet állítson az Úr elé.” Ekkor Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből fogom ezt megtudni? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” Feleletül az angyal ezt mondta neki: „Én Gábriel vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy szóljak hozzád, és meghozzam neked ezt az örömhírt. Íme, megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ezek meg nem történnek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében be fognak teljesedni.” Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy sokáig időzik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomása volt a templomban, ő pedig intett nekik, és néma maradt. Amikor azután leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után Erzsébet, a felesége fogant, és elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Keresztelő Szent János fogantatása

Erről az eseményről Szent Lukács evangéliuma számol be. A történet a jeruzsálemi templomban kezdődik, egy angyal megjelenik az idős Zakariásnak, és megjövendöli fia születését, ezen kívül azt is, hogy Jánosnak fontos szerepe lesz, mert ő közvetít a két szövetség között –„Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak”. Zakariás nem hitt az angyalnak, ezért megnémult.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!