1. hang

1Kor 15,58-16,3 (Apostol)

Atyámfiai! Legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek, tegyetek mindig többet az Úrért, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Ami pedig a szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy tegyetek, amint azt Galácia egyházainak elrendeltem. A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami neki tetszik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor megérkezem. Mikor pedig ott leszek, azokat, akiket ajánlani fogtok, majd elküldöm levéllel, hogy szeretetadományotokat elvigyék Jeruzsálembe.

2Kor 4,6-15 (Apostol)

Atyámfiai! Isten, aki azt mondta: »A sötétségből világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; mindig hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelen halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Tehát bennünk a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
Mivel azo0nban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam« mi is hiszünk, és azért szólunk. Hiszen tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

Lk 5,17b-26 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea összes falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Megpróbálták bevinni őt és letenni elé. Mivel nem találták a módját, hogyan vigyék be a tömegen keresztül, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig látván hitüket ezt mondta: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek, és ezt mondták: „Ki ő, hogy így káromkodik? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hacsak nem egyedül az Isten?” Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: „Mit tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb? Ezt mondani: »Bocsánatot nyertek bűneid« - vagy ezt mondani: »Kelj föl és járj«? Azért pedig, hogy meglássátok, az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani” - ezt mondta a bénának: „Mondom neked, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!” Ő pedig a szemük láttára rögtön fölkelt, fogta ágyát, amelyen feküdt, és az Istent dicsőítve hazament. Mindnyájukat ámulat fogta el, dicsőítették az Istent, és félelemmel eltelve mondták: „Ma csodadolgokat láttunk.”

Lk 6,17-23a (Evangélium)

Abban az időben Jézus megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a mennyben!”

Szentéletű Kharitón, hitvalló atya

274 körül született Ikoniumban. Jeruzsálemi zarándoklatra indult, de útonállók megtámadták, és egy barlangba vetették. Menekülésért imádkozott, és csoda történt, egy kígyó jelent meg, és a rablók borába bocsátotta mérgét, amitől ők visszatérve meghaltak. Kharitón ott maradt ebben a barlangban a Fárán-völgy szélén, a kincseket szétosztotta és templomokat épített belőle, ő pedig önmegtagadásban élt. Itt csatlakoztak hozzá első tanítványai megalapítván a Fárán lavrát. Amikor már tömegek jártak hozzá elmenekült a Dukasz hegység egyik barlangjába, de ide is tanítványok követték, innen is továbbment, egy megközelíthetetlen Thekoa melletti barlangba, nemsokára itt is új lavra jött létre. Több csodát is véghez vitt, többek között forrásvizet fakasztott. 350 körül halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!