3. hang

Kol 1,18-23 (Apostol)

Atyámfiai! Ő a testnek, az egyháznak a feje;
ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül,
hogy az övé legyen az elsőség mindenben,
mert úgy tetszett az Atyának,
hogy benne lakjon az egész teljesség,
és hogy őáltala kiengeszteljen magával mindent,
ami akár a földön, akár a mennyben van, azzal,
hogy békességet szerzett keresztjének vérével.
Titeket is, akik egykor elidegenedtetek és ellenséges érzületűek voltatok a gonosz tettek miatt, most kiengesztelt az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, szeplőteleneket és feddhetetleneket állítson maga elé. Csak maradjatok meg a hitben szilárdan és állhatatosan, s ne tántorodjatok el az evangélium reménységétől, melyet hallottatok, amelyet minden teremtménynek hirdettek az ég alatt, s amelynek én, Pál, szolgája lettem.

1Kor 4,9-16a (Apostol)

Atyámfiai! Úgy vélem, hogy Isten minket apostolokat utolsóknak állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, angyaloknak is, embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. Mindez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedümk, nincs otthonunk és fáradozunk saját kezünkkel dolgozva. Ha átkoznak minket, áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, eltűrjük; ha gyaláznak minket, jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek söpredékévé mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, de atyátok nincsen sok, mert Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet.

Lk 8,22b-25 (Evangélium)

Abban az időben Jézus tanítványaival együtt beszállt a bárkába, és azt mondta nekik: „Evezzünk át a tó túlsó partjára!” Elindultak. Míg hajóztak, ő elaludt. Közben heves szélvész csapott le a tóra, úgyhogy szinte elmerültek, és életveszélyben voltak. Ekkor odamentek hozzá, és felkeltették: „Mester! Mester! Elveszünk!” Ő pedig fölkelt, és parancsolt a szélnek és a víz hullámzásának. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett. Akkor így szólt hozzájuk: „Hol van a ti hitetek?” Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: „Vajon ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”

Mt 9,36-10,8 (Evangélium)

Abban az időben Jézus látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. Akkor azt mondta tanítványainak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásához!” Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: az első Simon, más néven Péter, és testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Lebbeus, más néven Tádé, a kánai Simon és iskarióti Júdás, aki később árulója lett. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „Pogányokhoz vivő útra ne térjetek, és szamaritánusok városába ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek, és hirdessétek: »Közel van a mennyek országa!« Gyógyítsatok betegeket, tisztítsatok meg leprásokat, támasszatok fel halottakat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Szent Jakab apostol

Jakab, Alfeus fia, egyes keleti egyházatyák, ciprusi Epifániosz és Nysszai Szt. Gergely tudomása szerint különbözik az „Úr testvérének” mondott másik Jakab apostoltól. A hagyomány szerint Szent Máténak volt a testvére, aki vámosból lett apostol. Jakabot Jézus hívta meg a 12 apostol közé.(Mt. 10,3.) A Szentlélek leszállása után az apostol egy kis időre Jeruzsálemben maradt, aztán az elsőnek meghívott Szent András apostol kísérő társa lett az Evangélium hirdetésében. Edesszában, Gázában, Eleuteropoliszban és a körülötte levő helységekben hirdette Jézus tanítását, aztán Egyiptomba ment. Itt, Osztracina városában vértanúhalállal fejezte be apostoli munkáját. Keresztre feszítették.

Szentéletű Andronikosz atyánk és felesége, Athanázia

Andronikosz, amennyire tudomásunk van róla, nagy Antióchióban származott. Teljes aszkézisban élt feleségével, Athanáziával, s Egyiptomban szép öregkort megélve tértek meg az Úrhoz 500. körül.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!