3. hang

Kol 1,24-2,1a (Apostol)

Atyámfiai! Most örömest szenvedek értetek, s kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, az ő teste, az egyház javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől tiértetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének, a titoknak, mely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott a szentjeinek. Velük akarta Isten megismertetni ennek a titoknak dicsőséges gazdagságát a pogányok között; a titok nem más, mint a bennetek levő Krisztus, a dicsőség reménye. Mi őt hirdetjük, miközben minden embert intünk és tanítunk teljes bölcsességgel, hogy tökéletessé tegyünk minden embert Krisztusban. Ezért fáradozom és küzdök az ő erejének segítségével, amely erőteljesen működik bennem.
Akarom, hogy tudjátok meg, mekkora küzdelmem van értetek.

Lk 9,7-11 (Evangélium)

Abban az időben Heródes negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt Jézus által, és zavarban volt. Egyesek ugyanis azt mondták: „János támadt fel a halálból”, némelyek azt, hogy „Illés jelent meg”, mások pedig, hogy „A régi próféták közül támadt fel valamelyik.” Heródes ekkor azt mondta: „Jánost én fejeztettem le. Ki tehát ez, akiről én ilyeneket hallok?” És kereste a módját, hogy lássa őt. Az apostolok visszatértek, és elbeszélték Jézusnak mindazt, amit tettek. Azután velük együtt elvonult külön egy puszta helyre, a Betszaida nevű városnál. Amikor a tömeg megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.

Szent Evlampiosz és Evlampia vértanúk

Maximiánus császár keresztényüldözésekor sokan, félve a kínzásoktól barlangokba, hegyekbe menekültek. Egy nikomédiai Evlampiosz nevű keresztény ifjú is elrejtőzködött sokakkal együtt, de visszaküldték a városba, hogy szerezzen kenyeret, ám elfogták, és a bíró elé állították. A bíró felszólította, hogy áldozzon az isteneknek. Mivel ezt megtagadta, sőt gúnyolódott a keresztényellenes intézkedéseken, kínzásoknak vetette alá. Isten azonban sértetlenül őrizte meg. Testvére, Evlampia értesült bátyja kínzásáról, hozzá futott, és bátorította a kitartásra. A bíró mindkettőjüket forró olajjal telt üstbe dobatta, de sértetlenül kerültek ki belőle. A tüzes kemence sem vette el életüket. Végül mindkettőjüket lefejezésre ítélték. Evlampiosz maga hajtotta fejét a kard alá, Evlampia útközben meghalt, így nem vágták le fejét. Csodájuk láttán mintegy száz ember tért meg, s részesedtek sorsukban. Ez a vértanúság 303 körül történt. (Más források csak a IV. sz. kezdetét jelölik). Tiszteletük különösen nagy volt Konstantinápolyban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!