4. hang

Kol 2,13-20 (Apostol)

Atyámfiai! Vele együtt titeket is, mikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. A rendelkezéseket magában foglaló s minket vádoló adóslevelet, mely ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és feltűzte a keresztre; lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket és diadalmaskodott rajtuk őbenne.
Senki ne ítéljen el tehát titeket étel vagy ital dolgában, avagy ünnepnapra, újholdra vagy szombatra vonatkozó dolgokban. Ezek árnyékai a jövendő dolgoknak, a valóság azonban Krisztusé. Senki olyan ne mondjon titeket méltatlanoknak a jutalomra, aki tetszeleg magának az alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében, aki látomásai miatt felfuvalkodik és alaptalanul elbizakodik érzékies lelkületében, s nem ragaszkodik a főhöz, aki az egybekötések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet, hogy az megvalósítsa az Isten szerint való növekedését.
Ha tehát meghaltatok Krisztussal a világ elemeinek, miért vesztek magatokra szabályokat, mintha a világban élnétek

Lk 9,18-22 (Evangélium)

Abban az időben Jézus egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak vele. Megkérdezte tőlük: „Kinek tart engem a tömeg?” Ők ezt válaszolták: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások szerint pedig a régi próféták közül támadt fel valaki.” Ekkor mondta nekik: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el, és így szólt: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, de harmadnapra fel kell támadnia.”

Szent Nazáriosz, Gerváziosz, Protáziosz és Kelziosz vértanúk

Milánóban lettek vértanúk, egyesek szerint Nero császár uralma alatt 64-ben, mások szerint jóval később, Diocletianus alatt 305-ben. Szent Ambrus 368-ban Szent Ágoston jelenlétében találta meg Gerváziosz és Protáziosz csontjait. Nazáriosz és Kelziosz ereklyéit pedig 395-ben. Ereklyéiket ma is Milánóban őrzik.

Hágiopoliszi „énekes” Szent Kozma atya

Damaszkuszi Szent János szülei fogadták magukhoz a Jeruzsálemből (Hágiopolisz = szent város) származó árva gyermeket: Kozmát és gyermekükkel együtt nevelték. Egy szintén Kozma nevű szerzeteshez adták mindkettőjüket nevelésre, ahol minden keresztény tudományt és bölcsességet elsajátítottak. Amikor Kozma felnőtt korba ért, Szent Száva kolostorában szerzetes lett. Mivel abban az időben üldözést kezdtek a szentképek tisztelete ellen, buzdította Szent Jánost, hogy szálljanak szembe a téves tanítással. Később Majuma püspökévé szentelték. Híres egyházi költő, számos kánont és tropáriont szerzett, tőle származnak a nagyheti utrenye kánonjai. 760-ban hunyt el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!