6. hang

1Tessz 4,1-12 (Apostol)

Atyámfiai! Kérünk és intünk titeket az Úr Jézusban arra, amit tőlünk tanultatok, hogy hogyan kell élnetek és Isten kedvében járnotok. Éljetek is úgy, hogy előrehaladásotok mind nagyobb legyen. Hiszen ismeritek a parancsokat, amelyeket az Úr Jézus által adtam nektek. Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól; hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a feleségét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. És senki se károsítsa meg, se meg ne csalja semmilyen ügyletben a testvérét, mert az Úr bosszút áll mindezért, mint ahogy már régebben megmondtuk nektek és bebizonyítottuk. Isten ugyanis nem tisztátalanságra hívott meg minket, hanem szentségre. Azért, aki megveti testvérét, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is nektek ajándékozta.
A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, mert magatok tanultátok Istentől, hogy egymást szeressétek. Sőt gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. Kérünk azonban titeket, testvérek, hogy ebben még gyarapodjatok és igyekezzetek békében élni, dolgaitokat végezni, saját kezetekkel dolgozni, mint ahogy megparancsoltuk nektek, hogy viselkedjetek tisztességesen a kívül levőkkkel, és senkire se szoruljatok rá.

Lk 11,42-46 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de semmibe veszitek az Isten ítéletét és szeretetét. Ezeket meg kell tenni, és azokat sem szabad elhanyagolni. Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában és a köszöntéseket a piacon! Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek fölöttük járnak, és nem tudják.” Erre a törvénytudók közül az egyik ezt válaszolta: „Mester, ha ezeket mondod, minket is gyalázol.” Ő pedig ezt mondta: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlen terheket raktok, magatok azonban egy ujjal sem érintitek a terheket!”

Szent Zénóbiosz és Zénóbia vértanú-testvérek

Édestestvérek voltak és Kilikiából származtak. Szüleik halála után tőlük öröklött vagyonukat szétosztották a szegények között. Zénóbiosz Istentől megkapta a gyógyítás ajándékát. Keze rátétele által minden betegséget meggyógyított. Erényes élete miatt Zénóbioszt szülővárosának püspökévé szentelték. Diocletianus császár keresztényüldözésekor Zénóbioszt is megkínozták, és keresztre feszítették. Erről Zénóbia hírt hallván, bátran odament testvéréhez. A kínzók előtt ő is kereszténynek vallotta magát. Mindkettőjüket megkínozták és lefejezték. A testüket a városon kívül temetetlenül hagyták. Éjszaka titokban Hermogenész pap eljött, és közös sírba temette őket. Vértanúi haláluk 285-ben történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!