8. hang

1Tim 1,8-14 (Apostol)

Fiam Timóteus! Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha a törvénynek megfelelően alkalmazzák: tudva, hogy az igazra nem vonatkozik törvény, hanem csak a gonoszokra, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, vétkesekre, szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, gyilkosokra, paráznákra, férfiakkal fajtalankodókra, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, meg arra, ami még ezeken kívül ellenkezik az egészséges tanítással, a boldog Isten dicsőségének rámbízott evangéliuma szerint.
Hálát adok annak, aki erőt adott nekem, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt és erre a szolgálatra rendelt engem, aki azelőtt káromló, üldöző s gyalázkodó voltam, azonban irgalmat találtam Isten előtt, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem, sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme, a Krisztus Jézusban való hittel s szeretettel együtt.

Zsid 4,14-5,10 (Apostol)

Atyámfiai! Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.
Mert minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel, s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért.
Erre a tisztségre senki nem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. Így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki:
»Fiam vagy te,
ma nemzettelek téged«.
És ahogy más helyen is mondja:
»Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint«.
Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki, - mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint.

Mt 5,14-19 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

Jn 10,9-16 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Szent Jozafát fölszentelt vértanú

A volhiniai Vladimirszkban született 1580-ban. Fiatalon lépett a Szent Bazil rendbe, és az evangéliumi tökéletességre törekedett. Télen mezítláb járt, húst soha nem evett. Még ifjan főnöke lett a bitenii monostornak, nemsokára vilnai archimandrita, 1619-ben pedig polocki érsek lett. Fáradhatatlanul igyekezett a pravoszlávokat a katolikus egyház közösségébe visszavezetni, és a szegényeket gyámolította. Katolikus hithűségével és térítői buzgalmával sok ellenséget szerzett, így, mikor 1623-ban Vityebszkbe látogatott, megölték, és testét a folyóba dobták. Amikor onnan kiemelték, az egész test csodálatos fényben tündöklött. Sírjánál olyan sok csoda történt, hogy VIII: Orbán pápa már 1642-ben boldoggá nyilvánította, IX. Pius pedig 1867-ben szentté avatta.

Alamizsnás János, Alexandria érseke

Ciprus szigetéről származó keresztény, aki feleségének és gyermekeinek korai halála után az erények gyakorlásában tökéletesedve 609-ben Alexandria ortodox pátriárkája lett. Bőkezűsége és nagy jósága miatt nevezték el „Alamizsnás”-nak. 619-ben halt meg.

Szentéletű Nílus atya

A IV. században Konstantinápoly kormányzója volt, aztán feleségével egyetértésben úgy döntött, hogy monostorba vonul vissza. A Sínai hegyen lett remete fiával, Theodulosszal együtt. Ránk maradt az általa megirt „Sínai szerzetesek szenvedéstörténete”. Egyes források szerint később Aranyszájú Szt. János tanítványa és egy ankyrai (a mai Ankara) monostor apátja lett. Nagy életszentségben és békében adta vissza lelkét 430 körül az Úrnak.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!