8. hang

1Tim 4,4-8.16 (Apostol)

Fiam Timóteus! Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember, mert szentté lesz az Isten igéje és az imádság által.
Ha ezt tárod a testvérek elé, Krisztus Jézus jó szolgája leszel. A hitnek s annak az igaz tanításnak igéivel táplálkozol, amelynek követője lettél. Hagyd a képtelen és vénasszonyos meséket, a jámborságban gyakorold magadat. Mert a test edzése kevés dologra jó: a jámborság azonban mindenre hasznos, mert hordozza a jelen és a jövendő élet ígéretét.
Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged.

Lk 16,15-18; 17,1-4 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Ti igaznak nyilvánítjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos. A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erővel törekszik oda. Könnyebben múlik el ég és föld, mint hogy a törvényből egy vessző is elvesszen. Mindaz, aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör.” Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy ne forduljanak elő botránkozások. De jaj annak, aki okozza azokat! Jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg őt, és ha megbánja, bocsáss meg neki! Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: »bánom«, bocsáss meg neki!”

Szent Guriász, Számón és Abibosz vértanúk

Dioklécián és Makszimián római császár keresztényüldözése idején élt magányosságban, Edessza mellett két ember: Guriász és Számon. Mindketten edesszaiak voltak. Azért vonultak ki a városból, mert a benne levő törvénytelenségeket nem tudták elviselni, azon kívül minden világi gondtól mentesen, Istennek akartak élni. Erre tanították azokat is, akik őket felkeresték. Sok pogányt vezettek el a bálványimádásból az igaz Isten tiszteletére. Ezért elfogták az üldözők és kihallgatások után a börtönbe zárták őket. Végül kardhalált haltak 306-ban.

Ebben az időben élt szintén Edesszában Abib diakónus. Házról-házra járva tanította a pogányokat az igaz hitre, a keresztényeket pedig megerősítette a türelemben és kitartásban. Licinius császár halálra ítélte és tűzben megégették 322-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!