2. hang

Tit 1,15-2,10 (Apostol)

Fiam Titusz! A tisztáknak minden tiszta; a tisztátalanok és a hitetleneknek viszont semmi sem tiszta, mert szennyes az elméjük is, a lelkiismeretük is. Azt hangoztatják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatosak, hűtlenek, s minden jótettre alkalmatlanok.
Te azonban azt hirdesd, ami a józan tanításnak megfelel. Az időseknek, hogy legyenek józanok, tisztességesek, megfontoltak a hitben, a szeretetben és a türelemben. Az idős asszonyok hasonlóképpen szent magaviseletűek legyenek, nem rágalmazók, nem a sok bor rabjai, hanem tanítsanak a jóra, oktassák a fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék. Legyenek ezenkívül megfontoltak, tiszták, józanok, háziasak, jóságosak, férjük iránt engedelmesek, hogy ne káromolják miattuk Isten igéjét. Az ifjakat ugyanígy buzdítsd, hogy józanok legyenek. Mindenben te magad légy példakép a jótettekben: a tanításban, a feddhetetlenségben, a komolyságban. A szavad legyen józan, elgáncsolhatatlan, hogy az ellenfél megszégyenüljön, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. A rabszolgákat intsd, hogy vessék alá magukat uruknak, keressék mindenben azok kedvét, ne vitatkozzanak, ne hűtlenkedjenek, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy mindenben díszére váljanak Üdvözítő Istenünk tanításának.

Lk 20,19-26 (Evangélium)

Abban az időben a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni Jézusra, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Szemmel tartották, és cselvetőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy szaván fogják, és aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. Megkérdezték tőle: „Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?” Ő azonban észrevette álnokságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek engem? Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” Feleletül pedig azt mondták: „A császáré.” Erre ő azt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Így nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt. Elámultak feleletén, és elhallgattak.

Szent Paramonosz és Filumenosz vértanúk

Paramonosz 375 társával együtt Decius császár keresztényüldözése alatt halt meg 250 körül. Szent Filumenosz lükaoniai származású volt, s Ankürában (a mai Ankarában) kegyetlenül megkínozták, majd pedig lefejezték Aurelianus császár alatt (270-275 között).

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!