5. hang

Kol 3,4-11 (Apostol)

Atyámfiai! Amikor Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben.
Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földies: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, amely nem más, mint bálványimádás. Miattuk jön Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor bennük éltetek. Most azonban ti is vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, a káromlást és a rút beszédet szátokból. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt már nincs görög és zsidó, nincs körülmetéltség s körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.

Lk 14,16-24 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember nagy vendégséget rendezett, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert már minden készen van!« De azok közül sorra mindegyik elkezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: »Földet vettem, és el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki!« Egy másik meg azt mondta: »Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki!« Ismét másik ezt mondta: »Megnősültem, azért nem mehetek.« Amikor visszatért az a szolga, jelentette urának ezeket. Erre megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: »Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!« Ezt mondta a szolga: »Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.« Az Úr erre így szólt a szolgához: »Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam! Mondom ugyanis nektek, hogy a meghívott férfiak közül senki sem ízleli meg a lakomámat. Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«”

Szent Elevteriosz fölszentelt vértanú

Római polgár volt. Vallásos neveltetésben részesült, s igen korán - valamelyik apostol vagy valamelyik tanítvány idején - a Balkán félsziget közepén lévő Illyricum püspökévé szentelték, ahol igehirdetésével sok-sok pogány térített meg. Hadrianus alatt végezték ki (tehát 117-138 között), anyjával, Anthiával együtt.

Látriszi Pál szentéletű atya

Korán árvaságra jutott, s bátyja, a bithiniai Olümposz hegyének szerzetese, a Latrosz hegyi Karia monostor főnökére bízta, ahol remeteéletre kapott hivatást, de elöljárója nem engedte el. A X. század közepén Latrosz szigetén (a kisázsiai Miletosz mellett) nagy aszkézise folytán sokak bámulatát váltotta ki, de nem engedett a népszerűség kísértésének. 955-ben halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!