5. hang

Jak 1,19b-27 (Apostol)

Atyámfiai! Legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra. Mert haragjában nem azt teszi a férfi, ami Isten előtt igazságos. Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek ojtott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. S az ige szerint cselekedjetek, ne csak hallgassátok, önmagatokat becsapva. Mert ha valaki hallgatja az igének és nem cselekszi, hasonlít ahhoz a férfihoz, aki a saját arcát a tükörben szemléli; ha megnézte magát, és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad benne, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által.
Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi nyelvét, hanem saját szívét megcsalja, annak hiábavaló a vallásossága. A tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.

Mk 10,17-27 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus útnak indult, odafutott hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ő pedig így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz a mennyben, aztán gyere, és kövess engem a keresztet fölvéve!” E szó hallatára az elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus erre körülnézett, és tanítványainak ezt mondta: „Milyen nehezen jutnak be az Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok elképedtek szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ezek szerfölött csodálkoztak, és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”

Szent Bonifác vértanú

Ránk maradt későbbi szenvedéstörténete nem eléggé megbízható történeti forrás, hanem inkább épületes elbeszélés, amely bemutatja egy gazdag keresztény asszony szolgájának az életét, akit római úrnője, Aglaisz (vagy görögösen Szünklétika) a vértanúk ereklyéinek keresésére küldött el Keletre (Kilikia tartományba). Noha Bonifác addigi élete nem volt éppen példaszerű, de az egyik keresztények elleni perbe belekeveredve maga is hősiesen viselte el a vértanúságot. Így társai az ő holttestét is az összegyűjtött ereklyékkel együtt vitték vissza gazdasszonyának. Nagyjából Diocletianus korára (a IV. század elejére) lehet tenni szenvedéstörténetét.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!