7. hang

1Pét 4,12-5,5 (Apostol)

Atyámfiai! Ne lepődjetek meg azokon az égő szorongatásokon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsősége kinyilvánul, vigadozva örvendezzetek. Ha szidalmaznak titeket Krisztus nevéért, boldogok lesztek, mert az Isten tisztelete, dicsősége és ereje és az ő Lelke nyugszik rajtatok. Közületek senkit se érjen azért szenvedés, mert gyilkos, vagy tolvaj, vagy átkozódó, vagy a máséra áhítozik. Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyellje, hanem dicsőítse Istent ebben a névben.
Itt az ideje ugyanis, hogy megkezdődjék az ítélet Isten házán. Ha pedig rajtunk kezdődik, mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek Isten evangéliumának?
»Ha az igaz is alig üdvözül,
hová lesz az istentelen és a bűnös?«
Ezért azok is, akik az Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges teremtőnek jótetteik által.
A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak példaképei. S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatlan koronáját.
Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek. És mindnyájan tanúsítsatok egymás iránt alázatosságot, mert
Isten a kevélyeknek ellenáll,
az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

Mk 12,38-44 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek és árvák házát, közben színleg nagyokat imádkoznak. Annál szigorúbb ítélet vár rájuk.” Ezután Jézus leült szemben a persellyel, és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, és csak két fillért dobott be, ami egy krajcár. Erre odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet tett be mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők mindnyájan a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységéből telt, egész megélhetését.”

Jn 3,1-15 (Evangélium)

Abban az időben volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője. Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hiszen senki sem képes olyan jeleket véghezvinni, amilyeneket te cselekszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra megszülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Lélekből, az nem mehet be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” Nikodémus megkérdezte: „Hogyan valósulhat ez meg?” Jézus így válaszolt: „Te vagy Izrael tanítója, és ezeket nem tudod? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszéltem nektek, és nem hiszitek, hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van. És amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetni, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Szent Szilveszter

284-ben született. Rómában harminc éves korában, 314-ben lett pápa. 325-ben ő ugyan nem vett részt az első egyetemes zsinaton Nikaiában, de követe, Hosius cordobai érsek elnökölt azon. A keletiekkel egyetértésben a római egyházban ő szüntette meg a szombati böjtöt. Egyes források szerint az ő hatására tért meg Nagy Konstantin császár és édesanyja, Szent Ilona. Húszévnyi főpásztori működés után 335-ben hunyt el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!