7. hang

ApCsel 19,1-8 (Apostol)

Azon időben amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: »Ugyan megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« Azok azonban azt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek.« Ő pedig erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« Erre Pál azt mondta: »János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.« Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.
Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott az Isten országáról.

Mk 1,1-8 (Evangélium)

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint a prófétáknál meg van írva: „Íme, én elküldöm követemet színed előtt, aki előkészíti előtted utadat. A pusztában kiáltónak szava: »Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!«”
Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte mindegyiket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel kereszteltelek benneteket, ő pedig majd Szentlélekkel keresztel.”

Szent Malakiás próféta

A tizenkét kispróféta egyike, az ószövetségi Szentírás utolsó könyvének szerzője. Lévi törzséből származott. Jövendöléseit Krisztus előkövete, Keresztelő Szent János eljövetelére és a Messiás működésére vonatkoztatjuk, akinek legtisztább áldozatát Malakiás sokat idézett jövendölése szerint „napkelettől nyugatig mutatják be”. Krisztus előtt 400 körül működhetett.

Szent Gordiusz vértanú

Licinius császár idején szenvedhetett vértanúságot a IV. század elején. Amikor a keresztényüldözés elkezdődött, a keresztények bátorságát látva megtért és visszavonult remeteségbe (a Sínai félsziget pusztaságába és a Hóreb hegyére). Miután ott lélekben felkészült a legnagyobb megpróbáltatásra, a városba érkezve nyíltan megvallotta keresztény hitét, s ezért kard által kivégezték (320 körül).

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!