8. hang

Zsid 7,18-25 (Apostol)

Atyámfiai! Egy korábbi törvény megszüntetése annak erőtlensége és használhatatlansága miatt történik; a törvény nem is vezetett el senkit a tökéletességre, csak bevezetése volt egy jobb reménynek, amely által Istenhez közeledünk.
S amennyiben ez nem eskü nélkül történt, - mások ugyan eskü nélkül lettek papokká, ez pedig annak esküje által, aki így szólt hozzá:
»Megesküdött az Úr és nem bánta meg:
Te pap vagy mindörökké« -,
annyiban jobb szövetségnek lett kezese Jézus.
S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg, neki, mivel örökre megmarad, örökkévaló a papsága. Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értünk közbenjárjon.

Ef 4,7-13 (Apostol)

Atyámfiai! A kegyelmet mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ezért mondja az Írás:
»Felment a magasba, foglyokat vitt magával,
s ajándékokat adott az embereknek.«
Az pedig, hogy »felment«, mi mást jelent, minthogy le is szállt a föld alsó részeire? Aki leszállt, ő az, aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent.
És ő maga tett meg némelyeket apostolnak, némelyeket pedig prófétának, másokat meg evangélistának, ismét másokat pedig pásztornak és tanítónak, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése végett, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, melynek mértéke Krisztus teljessége.

Lk 21,37-22,8 (Evangélium)

Abban az időben Jézus nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment, és azon a hegyen időzött, amelyet Olajfák hegyének hívnak. De már kora reggel odament hozzá az egész nép a templomba, hogy hallgassa őt. Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, amelyet pászkának hívnak. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, mert féltek a néptől. Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, és aki egyike volt a tizenkettőnek. Elment, és megbeszélte a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan szolgáltatja ki nekik őt. Ezek megörültek, és megállapodtak vele, hogy pénzt adnak neki. Beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa őt nekik. Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. Jézus pedig elküldte Pétert és Jánost: „Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk!”

Mt 4,25-5,12a (Evangélium)

Abban az időben Jézust nagy tömeg kísérte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. A tömeg láttára fölment a hegyre, és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert Isten fiainak hívatnak. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyekben!”

Nisszai Szent Gergely

335 körül született Kappadókiában. A családot tíz olyan gyermekkel áldotta meg az Úr, akiknek további élete is keresztény szellemről tanúskodott; három fivér lett püspök a családból, bátyja, Nagy Szent Bazil, és öccse, Péter is. Édesanyját, Emmeliát és nővérét, Makrinát szintén a szentek között tiszteljük. Húsz éves lehetett, amikor idősebb testvérei édesanyjukkal együtt már kemény aszketikus életre szánták el magukat, de neki nem volt kedve ennyire túlzott önmegtagadáshoz. 360 körül keresztelkedett meg, s akkor felolvasóvá is szentelték. Végül azonban megnősült, és a szónoklattan mestere lett. Aztán egyházi szolgálatba kerülve a kappadokiai Nissza püspöke lett. Nagy Szent Bazil halála után átvette bátyjának egyházszervezői tevékenységét. Így vett részt a 381-ben tartott Konstantinápolyi Egyetemes Zsinaton. 394-395 körül halt meg. Ő lett a keleti misztikus teológia egyik megalapozója: Istent nem határozhatjuk meg emberi kategóriákkal. Csak azt mondhatjuk el róla, hogy mi nem: tehát hogy kezdetnélküli, születetlen, fölfoghatatlan. Ami ugyanis teremtményi értelemmel megismerhető, az a teremtményi léthez tartozik. A „Mózes élete” című könyve szerint az Istent kereső véges teremtmény a végtelenség vándora. Ezt a vándorutat tette meg Gergely is a szónoklattól az egyház bölcs vezetéséig, amelyet a II. Egyetemes Zsinat idejétől különösen is nagy hatással gyakorolt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!