8. hang

Ef 6,10-17 (Apostol)

Atyámfiai! Erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében. Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ennek a sötétségnek világkormányzói ellen, a gonoszságnak égi magasságokban levő szellemei ellen.
Ennélfogva vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét. Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét.

Zsid 13,7-16 (Apostol)

Atyámfiai! Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették; nézzétek életük végét és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké. Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel erősítjük meg, nem ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élőknek. Van oltárunk, amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak. Mert amelyik állat vérét a főpap a bűnért a szentélybe viszi, annak testét a táboron kívül égetik el. Ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, s hordozzuk az ő gyalázatát. Hisz nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük. Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, azaz ajkunk gyümölcsét, amely az ő nevét magasztalja.
A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg; mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek.

Mt 4,1-11 (Evangélium)

Abban az időben a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő azonban azt felelte: „Írva van: »Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely Isten szájából származik.«” Akkor a szent városba vitte az ördög, a templom párkányára állította, és azt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, hisz írva van: »Angyalainak parancsolt felőled, a tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad.«” Jézus így válaszolt neki: „Az is írva van: »Ne kísértsd Uradat, Istenedet!«” Majd egy igen magas hegyre vitte magával az ördög, és megmutatta neki a világ összes országát és dicsőségüket, és ezt mondta neki: „Ezt mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Akkor azt mondta neki Jézus: „Távozz tőlem, sátán! Írva van: »Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!«” Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá, és szolgáltak neki.

Mt 11,27-30 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Nagy Szent Teodóz atya

Teodóz a kappadókiai Garisszosz faluban született. Már gyermekkorától szívesen hallgatta a templomi felolvasásokat. Amikor felserdült a templomi felolvasók rendjébe vették fel. Szívesen hallgatták szavait, de még jobban tisztelték illedelmes és szerény viselkedése miatt.

Fiatal korában elment a Szentföldre, hogy meglátogassa az Úr szent helyeit. Útba ejtette a remetetelepeket, meglátogatta az oszlopos szenteket. Oszlopos Szent Simeon megáldotta és egy ideig magánál tartotta. Az oszlopon álló szent befolyása alatt megerősödött benne a vágy, hogy ő is szerzetes legyen. Jeruzsálemből visszatérve egy szűk barlangban telepedett le. Ott 30 évig élt. Később társak is csatlakoztak hozzá, mivel híre ment szent életének. Kolostorokat, templomokat építettek, műhelyeket is létrehoztak, ahol saját kezükkel dolgoztak. Kórházat, vendégházakat emeltek a látogatók és betegek befogadására. Kolostoruk volt Palesztinában az első közös életű szerzeteskolostor. Abban az időben I. Anasztáz császár a monofizita tévtanítás védelmére kelt. Teodóz atya Szent Szabbással együtt bejárta az egész vidéket, hogy az embereket az igaz hitben megerősítse. Ezért a császár figyeltette, aztán elfogatta, és számkivetésbe küldte. A számkivetés rövid ideig tartott. A császár halála után Teodóz visszatért kolostorába, de már nagyon gyengének érezte magát. Békében halt meg 529. január 11-én, 105 éves korában.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!