1. hang

Zsid 8,7-13 (Apostol)

Atyámfiai! Ha az az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra. Ezért inti őket és mondja: »Íme, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én is megvetettem őket, mondja az Úr. Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után, mondja az Úr: Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor senki sem fogja majd tanítani a felebarátját, és senki sem mondja a testvérének: ‘Ismerd meg az Urat!’ Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig; mert megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem«.
Amikor »új«-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és elöregszik, közel jár az enyészethez.

Mk 8,11-21 (Evangélium)

Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz, vitatkozni kezdtek vele, és az égből jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva mondta: „Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra. A tanítványai pedig elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Egymás között arról tanakodtak, hogy nincs kenyerük. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem tudjátok és nem értitek? Még mindig érzéketlen-e a szívetek? Van szemetek, mégsem láttok, van fületek, mégsem hallotok? Nem emlékeztek-e arra, hogy amikor az öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt” - felelték. „És mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?” Azt mondták: „Hét.” Erre újra kérdezte: „Hogy lehet, hogy mégsem értitek?”

Lk 20,1-8 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és így szóltak hozzá: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adja neked ezt a hatalmat!” Feleletül pedig ezt mondta nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: János keresztsége a mennyből való volt-e, vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »a mennyből«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk: »az emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta.” Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való. Erre Jézus azt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Szent Hermilosz és Sztratonikosz vértanúk

Hermilosz diakonus volt, aki a IV. század elején az üldöztetéskor állhatatosan megvallotta hitét. Ezért börtönbe vetették, ahol Sztratonikosz lett a börtönőre, akit megindított a keresztény hívő állhatatossága, és maga is keresztény hitre tért. Licinius császár idejében szenvedhettek vértanúságot, mégpedig úgy, hogy egymással összekötözve vízbe (valószínűleg a Dunába) fojtották őket.

Sínai és raithi szent atyák

Izaiás, Száva, Mózes és tanitványa, Mózes, Jeremiás, Pál, Adám, Szergej, Domnosz, Proklosz, Hipatiosz, Izsák, Makariosz, Márk, Benjámin, Özséb, Illés és még sokan mások. Diocletianus alatt ölték meg őket a szaracénok 296-ban (vagy a szláv hagyományok szerint a IV. század végén). A raiti monostorban a följegyzések szerint harminchárom atyát öltek meg ekkor.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!