2. hang

Jak 1,19b-27 (Apostol)

Atyámfiai! Legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra. Mert haragjában nem azt teszi a férfi, ami Isten előtt igazságos. Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek ojtott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. S az ige szerint cselekedjetek, ne csak hallgassátok, önmagatokat becsapva. Mert ha valaki hallgatja az igének és nem cselekszi, hasonlít ahhoz a férfihoz, aki a saját arcát a tükörben szemléli; ha megnézte magát, és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad benne, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által.
Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi nyelvét, hanem saját szívét megcsalja, annak hiábavaló a vallásossága. A tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.

Mk 10,17-27 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus útnak indult, odafutott hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ő pedig így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz a mennyben, aztán gyere, és kövess engem a keresztet fölvéve!” E szó hallatára az elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus erre körülnézett, és tanítványainak ezt mondta: „Milyen nehezen jutnak be az Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok elképedtek szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ezek szerfölött csodálkoztak, és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”

Mk 2,23-3,5 (Evangélium)

Abban az időben Jézusnak egy szombaton vetéseken vitt keresztül az útja, és tanítványai útközben tépdesték a kalászt. Erre a farizeusok megszólították: „Lám, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” De ő megfelelt nekik: „Sohasem olvastátok-e, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt megéhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a kitett kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, és adott a társainak is.” Aztán ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.”
Majd ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák. Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” Aztán megkérdezte őket: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és keze ép lett, mint a másik.

Ankürai Szent Kelemen fölszentelt vértanú

Ankürában, a mai Ankarában született 258-ban, s bár még apja pogány volt, ő alig húsz esztendős korában ugyanott is lett püspök. Szigorú önmegtartóztatásban, kenyéren és zöldségféléken élt. Sok éven át sínylődött börtönben. Szent Agathangeloszt is ott ismerte meg, és sorsuk a végső hitvallásig összefonódott, mert 312-ben, Diocletianus alatt keresztény hitük miatt mindkettőjüket lefejezték.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!