4. hang

1Pét 3,10-22 (Apostol)

Atyámfiai! »Aki az életet szeretni akarja,
és jó napokat akar látni,
fékezze nyelvét a rossztól,
és szája ne mondjon álnokságot.
Forduljon el a gonosztól, és tegyen jót;
keresse a békét, és kövesse azt.
Mert az Úr szemei az igazakon vannak,
és fülei hallgatnak könyörgéseikre;
de az Úr tekintete haragos a gonosztevőkön«.
Ki árthat nektek, ha a jónak buzgó követői lesztek? De ha valamit szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok. Az ettől való félelem ne félemlítsen meg, és meg ne zavarodjatok. Hanem őrizzétek szentül szívetekben az Úr Krisztust, mindenkor legyetek készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek. De ezt szerénységgel és félelemmel, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik rágalmazzák jámbor életeteket Krisztusban, szégyent valljanak abban, amivel titeket gyaláznak. Jobb ugyanis – ha Isten úgy akarja, – jót cselekedve szenvedni, mint rosszat cselekedve. Mert Krisztus is meghalt egyszer a mi bűneinkért, az igaz a bűnösökért, hogy minket Istennek bemutasson. Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint. Ebben ment el, hogy azoknak lelkeknek is a megváltást hirdesse, akik a börtönben voltak, akik egykor hitetlenek voltak. Isten béketűrését várták Noé napjaiban, mikor a bárka épült, amelyben kevés, összesen nyolc lélek menekült meg a víz által. Ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján, aki az Isten jobbján van, miután felment a mennybe, és uralma alá vetette az angyalokat és hatalmasságokat és erőket.

Mk 12,18-27 (Evangélium)

Abban az időben szadduceusok mentek Jézushoz, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Feleségét elvette a második is, de az is meghalt, és ő sem hagyott utódot. Hasonlóképpen a harmadik is. Elvette az asszonyt mind a hét, de egy sem hagyott hátra utódot. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.” Válaszul Jézus ezt kérdezte: „Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. Nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így ti súlyosan tévedtek.”

Szentéletű Peluziumi Izidor atya

Alexandriában született 360 körül. Igen művelt, a Szentírást és a világi irodalmat is jól ismerő fiatalember lett, aki elhagyta gazdag örökségét, hogy a Peluzion hegyhez közel lévő Farama monostorban élhessen, s később pappá szentelődve annak igumenje lett. Aranyszájú Sz. János tanítványa, s később egyik legkorábbi védelmezője volt. Vezeklő élete miatt élő szerzetesszabálynak tekintették. Különösen híres lett levelezése: kétezer levele maradt ránk, melyek nyelvezete rendkívül nagy műveltségről tanúskodik. Alexandriai Sz. Cirillnek ő tanácsolta azt, hogy vegye fel a küzdelmet Nesztoriosz eretnekségével szemben, de ugyanakkor őt magát is megintette a vitákban tanúsított erőszakosságáért. Öt évvel Cirill után halt meg, békés öregkorban, 449-ben. Fennmaradt az a híres mondása, amely szerint „jobb az erényes élet példájával tanítani, mintsem szépen hangzó beszédekkel.”

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!