6. hang

2Ján 1,1-13 (Apostol)

A presbiter a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek; s nem egyedül én, hanem azok is mindnyájan, akik megismerték az igazságot, az igazságért, amely megmarad bennünk, és velünk lesz örökké. Legyen veletek kegyelem, irgalom, békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, az Atyának Fiától igazságban és szeretetben.
Igen örültem, hogy gyermekeid között igazságban járókat találtam, miként parancsot kaptunk az Atyától.
Most pedig kérlek téged, úrnőm, nem mintha új parancsot írnék neked, hanem azt, ami megvolt nálunk kezdettől fogva, hogy szeressük egymást. Az a szeretet, ha az ő parancsai szerint járunk. Mert az a parancs, hogy amint kezdettől fogva hallottátok, aszerint éljetek.
Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, el ne veszítsétek, amit szereztetek, hogy teljes jutalmat kapjatok. Ha valaki másfelé megy, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor az Isten sem az övé; ha azonban valaki megmarad a tanításban, akkor az Atya is és a Fiú is az övé. Ha valaki hozzátok jön, és nem ezt a tanítást hozza magával, ne fogadjátok be őt házatokba, még »üdv neked«-et se mondjatok neki. Mert aki »üdv neked«-et mond neki, az részes az ő gonosz cselekedeteiben.
Még több írni valóm is volna nektek, de nem akartam papíron és tintával, mert remélem, hogy eljutok hozzátok, és szemtől-szembe beszélhetek veletek, hogy örömötök teljes legyen. Üdvözölnek téged kiválasztott nővéred gyermekei.

Mk 15,20b.22.25.33-41 (Evangélium)

Abban az időben a katonák magukkal vitték Jézust, és kivezették, hogy keresztre feszítsék. Egy Golgota nevű helyre vitték, ami Koponya-helyet jelent. A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették. A hatodik óra táján pedig az egész földre sötétség borult, egészen a kilencedik óráig. A kilencedik órában Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Az ott állók közül néhányan hallották, és azt mondták: „Lám, Illést hívja.” Valaki odafutott, és ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve, inni adott neki e szavakkal: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!” Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. Amikor a szemközt álló százados látta, hogy fölkiáltva kilehelte lelkét, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.” Asszonyok is álltak ott, és messziről szemlélték. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalóme. Ezek már Galileában is követték őt és szolgáltak neki. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.

Szentéletű Szimbolai Timót atya

Szülei halála után szétosztotta az örökségét a szegények között, s a kisázsiai Szümbolisz monostorába vonulva egész életét imádságban böjtöléssel és virrasztással töltötte el. Szent Theoktiszt kukumai apátnak volt a tanítványa, (akiről január 4-én emlékeztünk meg). Később a bithüniai Olümposz hegyén remetéskedett. Életének tisztasága és csodái miatt állt nagy tiszteletben. 795-ben halt meg.

Szent Eusztathiosz antióchiai érsek

A pamfiliai Szidészben született. Ahogy jelleméről fennmaradt, Eusztathiosz ékesszóló, erélyes és nagy tudású ember volt. A szíriai Bérea püspöke volt, de kiérdemelte, hogy 324-ben az antióchiai érseki székbe emeljék. Részt vett az I. egyetemes zsinaton, s mindvégig az ariánus eretnekség ádáz ellensége maradt. Sajnos műveiből igen kevés maradt fenn. Az ariánusok fő támasza ekkor Euszebiosz nikomédiai püspök volt, aki – kihasználva befolyását a császári udvarnál – rágalmakkal elérte, hogy 331. körül Eusztathioszt száműzzék a trákiai Traianopoliszba. Ott is halt meg 338-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!