7. hang

1Kor 8,8-9,2 (Apostol)

Atyámfiai! Az étel nem tesz minket kedvesebbé Isten előtt; ha nem eszünk, nem fogunk hiányt szenvedni, s ha eszünk, nem fogunk bővelkedni. Vigyázzatok azonban, hogy ez a ti szabadságotok ne legyen valamiképpen a gyengék botránkozására. Mert ha valaki azt, akinek ismerete van, a bálványtemplomban látja az asztalnál, nemde az ő lelkiismerete, mert gyönge, felbátorodik a bálványhús evésére? Így a te ismereted miatt elvész gyönge testvéred, akiért Krisztus meghalt! Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért ha étel botránkoztatja meg testvéremet, inkább nem eszem húst sohasem, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e Jézust, a mi Urunkat? Nem az én művem vagytok-e ti az Úrban? Ha másoknak nem is volnék apostola, de nektek bizony az vagyok; mert az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban.

Mt 25,31-46 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia, és vele a szent angyalok mindnyájan, akkor leül majd fönséges trónjára. Elébe gyűjtik mind a nemzeteket, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. A juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára. Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, idegen voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és fölkerestetek.« Erre így válaszolnak neki az igazak: »Uram, mikor láttunk éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?« A király erre így felel nekik: »Bizony, mondom nektek, amikor megtettétek ezt e legkisebb testvéreim közül egynek is, nekem tettétek.« Akkor a balján állókhoz is szól: »Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, idegen voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg és börtönben voltam, és nem látogattatok meg.« Ekkor ezek is így válaszolnak neki: »Uram, mikor láttunk éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?« Erre majd ezt feleli nekik: »Bizony, mondom nektek, amikor ezt nem tettétek meg e legkisebbek közül egynek is, nekem nem tettétek meg.« Ezek örök gyötrelemre mennek, az igazak pedig örök életre.”

Szmirnai Szent Polikárp püspök

Szent János apostol és evangélista tanítványa volt, és még Antiochiai Szent Ignácot jól ismerte. Az is bizonyos, hogy Anicetus pápa idején elment Rómába, hogy ott többek között a húsvét időpontjáról tárgyaljon. Antoninus Pius császár keresztényüldözése idején fogták el, s még utoljára a prokonzul megpróbálta őt „jobb belátásra” téríteni. Ő bátran válaszolt vissza a Krisztus elleni átkok kicsikarni igyekvő tisztviselőnek: „Nyolcvanhat éve szolgálom őt, és még soha semmi rosszat nem tett nekem. Hogyan is káromolhatnám én királyomat és Üdvözítőmet?” A hóhér pallosa alatt pedig így imádkozott: „Minden teremtmény Istene, áldalak téged, hogy erre a napra és erre az órára méltattál, amelyben a vértanúk sorába kerülhetek, s Krisztusod kelyhében részesülhetek, hogy a lélek és a test örök életére támadjak majd fel a Szentlélek romolhatatlanságában!” Így halt meg 155. február 23-án.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!