1. hang

Iz 7,1-14a (Ószövetség)

Történt Akháznak, Juda királyának napjaiban, ki Jóatámnak, Ozija király fiának volt a fia, hogy Razin, Szíria királya, és Pekah, Remalja fia, Izrael királya felvonult Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták azt bevenni. Hírül vitték ezt Dávid házának, s jelentették: „Arám már Efráimban táborozik.” Erre megremegett a király szíve, mint ahogy az erdő fái megremegnek a széltől. Az Úr pedig azt mondta Izajásnak: Eredj ki Ákház elé a felső tó vízvezetékének végéhez, a Kalló mező felé itthon maradt fiaddal, Seár-Jásubbal együtt, és mondjad neki: „Őrizd meg nyugalmadat! Ne félj, és szíved ne erőtlenedjen el ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, mert amikor majd az én felgerjedt haragom nyilvánul meg, ismét gyógyulást szerzek neked!” Ne félj attól, hogy Arám fia és Remalja fia gonosz tervet szőtt ellened, mondván: „Vonuljunk fel Juda ellen, hogy miután beszéltünk velük, verjük szét és ragadjuk őket magunkhoz, és tegyük királyává Tabeél fiát!” így szól az Úr Isten: „Nem marad meg ez a terv, és nem következik be! Hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Rászin pedig Damaszkusznak a fej e, de hatvanöt esztendő múlva Efraim királyságából elfogy a nép. Szamária csak Efraim fővárosa marad, Remalja fia pedig Szamariának a feje. Ha nem hisztek, akkor nem is juttok el igazi belátásra!” Aztán az Úr újra szólt Ákházhoz. Ezt mondta: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár felülről a magasból!” Erre azt mondotta Ákház: „Bizony nem kérek, és nem is kísértem az Urat!” Erre ő azt mondotta: „Halljátok tehát, Dávid háza! Nem elég-e nektek, hogy terhére vagytok az embereknek, hanem még az én Istenemnek is terhére vagytok? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet.”

Ter 5,32-6,8 (Ószövetség)

Noé ötszáz esztendős volt, és három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet. S történt, hogy amikor az emberek már sokasodni kezdettek a földön, lányok születtek. Mikor pedig Isten angyalai látták, hogy az emberek lányai milyen szépek, feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Az Úristen pedig azt mondta: „Ne maradjon Lelkem ezekben az emberekben örökké, mivel testiek; hanem legyen napjaiknak határa százhúsz esztendő. Óriások voltak ezekben a napokban a földön, s azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz és azok szültek nekik. Ezek lettek az időtlen időkből való óriások, a nevezetes emberek. – Mikor aztán látta az Úristen, hogy az emberek gonoszsága már elszaporodott a földön, s hogy szívében mindenki nap mint nap csupa gonosz gondolatokkal törődik, már bosszantotta Istent, hogy embert teremtett a földre, és igen gondolkodóba esett. Ezért így szólt Isten: „Eltörlöm a föld színéről az embert, mindenkit, akit teremtettem, az embertől kezdve egészen a vadállatig, s a csúszómászóktól az égi madarakig, mert igen bosszant már, hogy megalkottam őket.” Noé viszont kegyelmet talált az Úristennél.

Péld 6,20-7,2 (Ószövetség)

Tartsd meg, fiam, atyád rendelkezéseit, és ne vesd el magadtól azt, amire anyád tanított! Kösd őket lelkedre mindenkor, fűzd őket nyakad köré! Hadd járjanak veled jártodban-keltedben, őrködjenek fölötted, mikor alszol, és mikor felébredsz, velük társalogj! Mert a törvény parancsa mécses és vilá­gosság: ez az életre vezető út, intelem és nevelés, hogy megóvjanak a férjes asszonytól, az idegen nő nyelvének rágalmától. Fiam, le ne győzzön téged a szépség vágya, és szemeid csapdájába ne essél: ne hagyd, hogy rabul ejtsen egy asszony kacsintása! Mert a parázna nő ára annyi, mint egy kenyéré, s egy férjes asszony drága leiekre vadász. Rejthet-e az ember tüzet az ölébe, úgy, hogy ruhája meg ne gyúlna? Járhat-e valaki izzó parázson, úgy, hogy talpát meg ne perzselné? — így, aki más asszonyához jár, nem marad büntetlen, sem az, aki ilyen asszonyt érint! Nincs mit csodálkozni azon, ha valakit lopáson érnek, hiszen azért lop, hogy megtöltse éhező páráját: mégis, ha rajtakapják, hétszer annyit fizet, és csak ha mindenét odaadja, akkor szabadulhat. A házasságtörő viszont esztelenségéért a vesztébe rohanó lelkével fizet. Fájdalmas ütleget és megszégyenítést von magára, és gyalázatát semmi sem moshatja már le: mert a férj haragja teljesen féltékeny, és nem ismer szánalmat az ítélkezés napján. Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné az ő gyűlöletét, s nem oszlik az el semmilyen nagy ajándékért. Fiam, tartsd meg szavaimat, s jegyezd meg jól parancsaimat! Fiam, tiszteld az Urat, és erős leszel; rajta kívül senki mástól ne félj!

Nursziai Szent Benedek szentéletű atya

Szent Benedek életéről kevés történeti adatunk maradt. Halála után fél évszázaddal írta meg életét Nagy Szent Gergely pápa a Dialógusok című művében. Az elbeszélés-sorozatból az egyértelmű, hogy a szent Nursia kisvárosból származott, Rómában tanult, de tanulmányainak befejezése előtt az ottani erkölcstelen élettől megundorodva visszavonult Sublacumba (ma: Subiaco). Itt éveken át remetéskedett, majd tanítványokat gyűjtött egybe kis kolostorokba, szerzetes-remete életmódra. Később - a hagyomány szerint 529-ben - innen is tovább ment, és végleg a Cassinum hegyen (ma: Monte Cassino) telepedett le, és ott alapította tulajdonképpeni monostorát. Ennek a közösségnek írta szabálykönyvét is, a Regulát.
A szentéletű atya 543 tavaszán hat napos magas láz után tanítványaival Keresztelő Szent János oratóriumába vitette magát, ott megáldozott, majd az ég felé kitárva karjait adta vissza lelkét Istennek. A bizánci egyház március 14-én, a latin egyház pedig március 21-én emlékezik a bencés rend alapítójának halálára.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!