2. hang

Zsid 1,10-2,3 (Apostol)

»Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei. Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak, megváltoztatod őket, mint a ruhát, s elváltoznak; te pedig ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak«.
Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: »Ülj az én jobbomra, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet«? Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget?
Ezért hát méginkább meg kell tartanunk mindazt, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra.

Mk 2,1-12 (Evangélium)

Abban az időben Jézus betért Kafarnaumba. Mikor meghallották, hogy a házban van, hirtelen annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el.
Ő pedig hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát,
négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és nyílást készítve engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid megbocsáttattak.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Vajon ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint egyedül az Isten?” Jézus pedig lelkével rögtön észrevette, hogy így gondolkodnak. Azt kérdezte: „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: »Bűneid megbocsáttattak«, vagy azt mondani: »Kelj föl, fogd az ágyadat és járj«? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az tüstént fölkelt, fogta az ágyát, és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent és mondták: „Ilyet még sohasem láttunk.”

Szent Szabinosz és vértanútársai

Szent Szabinosz, aki az egyiptomi Hermopoliszból származott, Diocletianus egyházüldözése elől a városán kívül próbált elrejtőzni, de két aranyért elárulta őt egy koldus, aki ott eledelét kéregette, és akivel mindig csak jót tett. Miután megtagadta a római birodalom istenségeinek tiszteletét, kegyetlen kínzások után a Nílusba vetették 287-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!